A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Régészet - Lukács József: Árpád-kori teleprészlet Nyíregyházán a Pazonyi út mellett

Lukács József vizes ronggyal vagy csonttal történő elsimítása, mely technikával az edény anyagából képeztek agyagmázat. Fazék Az edények többsége különböző nagyságú és kidolgozású fazék volt. A fazekak színe szürke, barnásszürke, szürkésbarna, ritkán téglaszínű, néhány darab koromfoltos. A fazekak általában széles szájúak, szimplán kihajló (VI. tábla 1., X. tábla 4., XVI. tábla 3., XVII. tábla 4., XVIII. tábla 2.)

3 és/vagy tagolt (II. tábla 1-2., V tábla 1. VI. tábla 3., XIII. tábla 1-2., XIV tábla 3., XVI. tábla 1-2., XVII. tábla 1., XVIII. tábla 1., 6.), galléros (I. tábla 1-3., IX. tábla 1., X. tábla 1., XI. tábla 2., XII. tábla 2-3., XIII. tábla 6., XIV tábla 5., XVIII. tábla 3.), szögfej (II. tábla 4-5., IV. tábla 1., XIII. tábla 4-5.), fedőtartós (II. tábla 3., III. tábla 1., XI. tábla 1., XII. tábla 1., XIV tábla 1-2., 4.) pereműek, válluknál vagy hasvonaluknál öblösödők, nagy százalékban díszítettek. A leggyakrabban előforduló dísz a vállon ívelő hullámvonal (III. tábla 2.) és/vagy vonaldísz (V tábla 3.), az ún. csigavonal (VI. tábla 2., IX. tábla 2.) ferdén (III. tábla 3.) vagy vízszintes sorban futó bevágások, melyek hornyolva, árkolva, besimítva - nem kizárólagos jelleggel (III. tábla 6., IX. tábla 2., XV tábla 1.) az edény felső kétharmadára jellemzőek. A fazekak alsó harmada, illetve alja mázatlan és díszítetlen (III. tábla 5., 7., VII. tábla 3., X. tábla 3., XV tábla 3.). Előfordul, hogy a különböző díszítő elemeket egymás alatti sorokban alkalmazták (XIII. tábla 3., 5.). A rádli- vagy fogaskerékminta-dísz aránya a leletanyagban elhanyagolható (X. tábla 2., XIII. tábla 3., 5.). Ritkán előforduló díszítés a domború hullámvonal (V tábla 3.), a nádvéggel vagy ágvéggel beböködött dísz (VII. tábla 2.), illetve a csonttal vagy fával történő sávos simítás (V tábla 5.). A díszítetlen fazekak aránya alacsony (I. tábla 2., XV tábla 2., XVII. tábla 4.). A közepes finomságú, kinézetre korong nélkül készített edényekhez hasonló színvonalú, de jól kiégetett, érdes tapintású edények díszítései egyenetlenek, durvák, akadozottak. Sok esetben egy-egy díszítés, hullámvonal rácsúszott a másik vonalra (VIII. tábla 1., XIII. tábla 6., XV. tábla 1., XVI. tábla 5-6., 9.). A finomabban iszapolt, jobban kidolgozott oldalú edényeken a díszítés egyenletesebb, szabályosabb (VII. tábla 1., IX. tábla 1., XVIII. tábla 4-5.). Fenékbélyeges fazék három objektumból került elő: az 57. kemence sütőfelületében és a 160. gödör betöltésében egy-egy téglalap átlóit áthúzó domború, vonalas (III. tábla 4.), a 83. kútban pedig egy négy, egymást középen keresztező domború vonallal nyolcvégű csillagot mintázó (XII. tábla 4.). A fenékbélyegek hosszú időn keresztül divatban voltak. Már az avar korban megtalálhatóak, és sok esetben ugyanazon formákon alkalmazták, mint az Árpád-korban (FETTICH 1965. 143. Taf. XVII: l-l a.). Az Árpád-kori kerámia esetében megfigyelhető tendencia, hogy a fiatalabb darabok esetében a formai változatosság csökken, míg méretük növekszik. A nyíregyházi fenékbélyegek formai párhuzamát többek között Bábról (SZABÓ 1975. 30. I. tábla. 1.) és Magyarádról (SZABÓ 1975. 39. VIII. tábla) ismerjük, mely falvakat Szabó János Győző a XII. század végére - XIII. század első felére keltezett. A vonal és hullámvonal, illetve vonalköteg már a X-XI. században kedvelt díszítőminta volt (SIMONYI 2005. 48.). A rádlidísz a XI. században terjedt el és a XII. század végéig (SIMONYI 2005. 51.), egyes elzárt helyeken a XIII. század elejéig használatban volt (SZABÓ 1975. 24.). Ezt a viszonylagos elzártságot támasztja alá, hogy a motívumkincs XII. század végi - XIII. század eleji ritkulása ellenére a nyíregyházi anyagban sok a díszített kerámia. Takács Miklós jegyzi meg, hogy a városokkal ellentétben, ahol a sorozatgyártás miatt csökkent az arányuk, a falvakban még továbbélt a karcolt - gyakran még a „kétsoros" - díszítés is (TAKÁCS 1993A. 216.). A táblák szerkesztését L. Nagy Mártának köszönöm!