A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Régészet - Nagy Márta: Késő bronzkori településrészlet Nyíregyházán

Késő bronzkori településrészlet Nyíregyházán Az első típus jól eldolgozott, kihajló peremű, kúpos nyakú forma. Szalagfüle a peremből indul, és a vállra támaszkodik (VI. tábla 1.). A hajdúbagosi temető egyik jellegzetes urnatípusa (KOVÁCS 1970. 1. ábra 16-17., 4. ábra 9.), mely a Hajdúbagos/Cehalut csoport

3 többi lelőhelyén (NÉMETI 1978. Fig. 1: 2., NAGY 2005. L: 1.), valamint a halomsíros kultúra edényei között is megtalálható (TOCIK 1964. Taf. XXX: 14.). A bemutatott késő bronzkori település szomszédságában lévő Nyíregyháza-Bujtos és Morgó temető lelőhelyen szintén találkozhatunk ilyen urnafazékkal (KOVÁCS 1967. Fig. 14: 12.), amelyeket Kovács Tibor 1967-ben a Berkesz-Demecser kultúra körébe sorolt. A második típus szintén jól kidolgozott, fekete, belül téglaszínű, kihajló, síkozott peremű, ívelt nyakú urnafazék (III. tábla 1., 3.). Formája alapján a kihajló peremű, enyhén csonkakúpos nyakú edény, valószínűleg nyomott gömbös hasú vagy kettőskónikus testű volt. Ebben az esetben a formán túlmenően a perem síkozása is fontos. Ez a díszítés a BD-HA periódusra datálható edényeken tűnt fel először, majd a HA periódusban általánossá vált. Ez az edénytípus és díszítés megtalálható a pre-Gáva időszakba sorolt lelőhelyeken (SZABÓ 1996. 8. kép 3., 9. kép 2., 15. kép 1-2.), majd később a Gáva kultúra klasszikus időszakában is (SZABÓ 2002. 26. ábra 27.). A töredékek között van egy - a peremekkel azonos soványítású és kidolgozású - meredek szögben behúzott hastöredék, melynek a külső oldalán körülárkolt bütyök található. Ennek a formának a párhuzamait is megtalálhatjuk a Gáva kultúra korai (SZABÓ 1996. 23. kép 6-10.) és klasszikus időszakában (BONDÁR-MATUZ-SZABÓ 1998. 23. kép 1.). A harmadik típus a nyomott gömbös testű, kónikus nyakú fazék. Az egyik töredék hasát kannelúrával övezett bütyök (I. tábla 1.), a másik hasát sűrű, függőleges kannelúrák díszítik (III. tábla 4.). A kannelúrás bütyökdísszel ellátott fazékforma megtalálható a halomsíros kultúra északalföldi leletei között is (KOVÁCS 1966. 2. kép 25.), ez talán a leggyakrabban használt halomsíros urna-, illetve fazékforma. A függőleges kannelúradísz megjelenése ezen a fazéktípuson későbbi jelenség, ilyet a pilinyi (KEMENCZEI 1984. Taf. VIII. 18.), az Igrita (EMŐDI 1980. Fig. 13: 87.) és az urnamezős kultúra fiatalabb fázisára datált települések edényei között is találhatunk (ILON 1992. Fig. 10: 4.). Bihareán a Reinecke BC-BD periódusra keltezett leletanyagban találkozunk ezzel az edénytípussal. Itt megtalálható a ferde kannelúrás és a kannelúrával övezett bütykös változata is (DUMITRASCU-EMŐDI 1980. Fig. 1.). A negyedik típus pereme és nyaka ívelten kihajló, válla lekerekített, szalagfüle a nyak közepe táján indul, vállra támaszkodik, a fül két oldalán függőleges árkolással díszített (III. tábla 6.). Korábbi, még csak bekarcolással vagy besimítással díszített verziója megtalálható a halomsíros kultúrában (KOVÁCS 1966. 18. kép 4., PATEK 1968. Taf. I. 13.). Közelebbi párhuzamai vannak a pilinyi (KEMENCZEI 1984. Taf. XII: 1-14.), az urnamezős (PATEK 1968. Taf. III: 21-22., Taf. LXXII.) kultúrákban, a Csórva csoport (TROGMAYER 1963. Taf. XVI: 15.), az Igrita kultúra (EMŐDI 1980. Fig. 13: 88.) leletanyagában, a pre-Gáva periódusba sorolt lelőhelyeken (SZABÓ 1996. 22. kép 10.) és a Nyíregyháza-Bujtos és Morgó temető Gáva kultúra időszakára keltezhető leleteiben (KEMENCZEI 1984. Taf. CXXX: 13.). Az ötödik típus is kihajló peremű, rövid nyaka ívelt, hosszú szalagfüle a peremből indul és a váll alatti tojásdad testre vagy a vállra támaszkodik (VI. tábla 2.). Az előzőnél jóval durvább kidolgozású, a mindennapi használatra szolgálhatott. Már a Reinecke BB2-BC periódusban megtalálható a halomsíros kultúra lelőhelyein, és a nyugati halomsíros formákra mutat vissza (TOCIK 1964. •* A Hajdúbagos csoport kerámiaművessége gyakorlatilag megegyezik a határ túloldalán lévő, Cehalut csoportnak keresztelt (KACSÓ 1987. 72-75.) leletanyaggal. A különbséget eddig az jelentette, hogy míg a romániai oldalon már megvolt a csoport Reinecke BC végi - BD eleji változata, addig a magyarországi részen ez hiányzott. A nyírlugosi (NAGY 2005.) leletek azonban ebből az időszakból származnak, tehát a csoport kettős elnevezése helyett célszerűbb lenne a Hajdúbagos/Cehalut csoport elnevezést használni. 131