A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)
Régészet - Fernando López Sánchez: Római éremkibocsátás és a szarmata szövetségesek (68–175)
Római éremkibocsátás és a szarmata szövetségesek (68-175) a két törzsnek az együttes akciója közös érdekre mutat, amely kétségtelenül abban állt, hogy kommunikálni tudjanak egymással azután is, hogy Dacia provinciát közéjük ékelték. 75 Ha a jazigok vissza akartak volna térni Olténiába 107-ben, 117-ben és a 170-es években, az újabb bizonyítékul szolgálna arra, hogy a rómaiak abban voltak érdekeltek: legyenek jó jazig lovasaik az Alföldön, egy olyan régióban, amely döntő geostratégiai jelentőséggel rendelkezik Közép-Európában. Rasparaganus roxolán király Polába, a Duna-Tisza közéhez közeli városba telepítése az egyszerű száműzetésnél valamivel többre utalhat. Akként is értelmezhetjük, hogy Róma a roxolánoknak engedményt tett, amelynek keretében feljogosította őket, hogy a korábban már Közép-Európába került és keletre vissza nem térő szarmaták feletti vezetést gyakorolják. 7 ^ Róma szarmaták iránti érdeklődését tükrözi a cataphractarius egység első említése, amelyet éppen Hadrianus alakított meg, s az a tény, hogy pannóniai összetevőit Galliában találták meg. Bár Dacia nem volt római terület a Kr.u. I. században, a dák királyságnak Rómával fenntartott jó kapcsolatai arra engednek következtetni, hogy a szarmata jazigok a század elején római engedéllyel használhatták ezt az útvonalat. Még 92 májusában is, a Deceballal megkötött megegyezésnek köszönhetően a rómaiaknak megengedték, hogy átvonuljanak Dacián „Decebal királyságán keresztül" (ILS 9200.), és hátba támadják a lázadó szarmata jazigokat. 77 Másrészt a roxolánok helyettesítették a jazigokat, akik, Mithridates szövetségeseiként gyakran csaptak össze ugyanebben a régióban M. Terentius Varró Lucullusszal Kr.e. 71-ben. Ugyanezek a jazigok - Mithridates zsoldosai a Fekete-tenger partvidéki régióban - harcoltak a Róma-barát Vannius kvád királyért a Dunakanyar vidékén Kr.u. 50-ben. Azt sem zárhatjuk ki, hogy hatalomra emelkedését szarmata támogatásnak köszönhette Kr.u. 19-ben (1. feljebb!). Augustus utolsó és Tiberius első éveiben Róma komoly nehézségeket élt át Közép-Európa egészében, s ezzel együtt a Fekete-tenger partvidékén is. Erre az időszakra esett a mai Csehország területén létrejött Maroboduus-féle ellenséges királyság konszolidációja, a veszélyes dalmata lázadás, a clades Variana a Kalkriese-Niewedder Senke-i csatahelyen és a rajnai lázadás. Ez az az időszak, amelyről Cassius Dio (Dio 55.31.2.) kifejezetten azt írja, hogy Róma számára rendkívüli nehézségetjelentett az erre a címre érdemes lovasságot fenntartania. Ezek azok az évek, amikor Nyugaton a batáv lovasság nélkülözhetetlenné vált a Julius-Claudius dinasztia számára. A Közép- és AlDuna-vidék története sokkal kevésbé ismert, mint a Rajna-vidéké. Ugyanakkor nem felejtkezhetünk meg róla, hogy a Kr.u. 14-ben frissen hatalomra jutott Tiberius nagy fontosságot tulajdonított az Odrys-ház legitimációjának a Bosporuson és Trakiában. Egy ilyen esemény nem tűnhetett kevésbé fontosnak, amikor 19-től kezdődően folyamatosan beszámolnak szarmata lovasokról a Tisza vidékén, akik vagy Rómát támogatták vagy a birodalom ellen harcoltak. A 175. év Sarmatia sorozata: a szarmaták, akikre nagy szükség volt A „kvád" király 140-es trónra helyezése után egy nemzedékkel, amikor ez a szarmata lovasság által támogatott Róma-barát szvéb király valószínűleg meghalt vagy közel járt a halálhoz, megkezdődtek a 166-180 közötti markomann háborúk. Ezek a háborúk nemcsak egy újabb lehetséges 75 A jazigok és roxolánok egyidejű támadásáról ld. BIRLEY 1997. 84-92. 7 " Az a tény, hogy Rasparaganusnak fel kellett ajánlania egy kitűnő lovat Hadrianusnak, annak a szimbólumaként fogható fel, hogy ez a király, akinek a számára a lovasság átadása teljesen lehetségesnek tűnt, valamilyen módon elfogadta a kliensi viszonyt Rómával (Hadrianusnak erről a lováról ld. BIRLEY 1997. 86.). Hadrianus komoly, jazigokkal kapcsolatos nehézségeit (szemben a roxolanokkal megkötött könnyű békével) jobban megérthetjük, ha figyelembe vesszük, hogy kitelepítették azokat az olténiai jazigokat, akik nem akartak állandó zsoldosként szolgálni a Tiszánál. 77 A dákok Róma kliensei voltak ezek alatt az évek alatt. Diegis, Decebal dák király testvére 86-ban diadémot kapott Domitianustól és kliens királlyá tették. (Dio 67.5.). 105
