A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Horváth Tünde: A badeni kultúráról – rendhagyó módon

A badeni kultúráról — rendhagyó módon a kiterjedt nádasok vízi világa, a tó és a belé folyó vizek hajózhatósága a környék frekventált élőhelyévé tették. Mindezek miatt a településhálózat igen sűrű volt. A balatonőszödi anyagon végzett vizsgálatok alapján azonban úgy gondolom, hogy ezek a falvak időbeni és térbeli nagy kiterjedésük ellenére sem voltak igazán jelentősek. A leletanyag és a településszerkezet elárulja, hogy ún. szezonális települések lehettek, amelyek helyét ismerték, és vissza-visszatértek oda, de nem laktak ott állandóan. így jöhetett létre ez a viszonylag magas településszám, valamint a települések nagyságára, leletanyag gazdagságára valló ásatási adatok. Feltételezésünk szerint minden, a Balatonba merőlegesen folyó vízfolyást egy-egy közösség (kiscsaládok laza halmaza / nagycsalád / nemzetség / leszármazási vonal) birtokolhatott, és annak vonalán mozgott, mindkét parton. A lelőhelyek többsége típusában nem tekinthető tehát zárt falunak, csak szórványfalvakként vagy szerekként gondolhatunk rájuk. A telepek folyamatos láncában lehettek viszont frekventált, a közösség számára egyfajta központot képviselő telepek: erre utal a környék néhány magaslati, várjellegű települése (Keszthely-Apátdomb, Fonyód-Bézsenypuszta, Balatonmagyaród-Kiskányavár). Hasonló jelenséget (szezonalitást) figyeltek meg a badeni kultúra elterjedési területének más részein is, például a Rába partján elhúzódó bolerázi településen, Győr-Szabadrét-dombon (FIGLER ET AL. 1997.), a szlovéniai ljubjanai mocsarak területén szintén a bolerázi fázisban (több lelőhelyen is, a legkiemelkedőbb Maharski Prekop - PETROU-BUDJA 2003. 177-193.). A badeni kultúra késői-klasszikus IV. fázisában az ún. Ozd-Piliny csoportban a Sajó és mellékfolyói mentén, a hegyek között magaslati, többrétegű, központi, magszerű települések alakultak ki, körülöttük egyrétegű, falu- vagy tanyaszerű település-agglomerációval.

16 E terület legjellemzőbb csoportvonása a temetkezési szokásában jelentkezik: ez az a csoport, amely halomsír alá temetkezik, az emberi maradványokat elhamvasztja, és emberi alakokat formázó ún. antropomorf urnákba helyezve temeti el (7. kép). A sírokat „kő-jelenségek" (kőpakolás, láda, sztélé) jelölik. Jelenleg négy temetője ismert: Ózd-Center, Kőfej-alja, Vcelince-Feketesár-dűlő, Sajógömör-Alsótábla és Szentsimon-Kenderföldek. A térségből (Patay Pál szerint a Szepesseg is hozzátartozna a csoport területéhez) jelenleg több mint 13 magaslati - Stránska-Mogyorós esetében magaslati-erődített - települést ismerünk terepbejárási és feltárási adatokból (PATAY 1999.). Feltűnő jelenség, hogy - bár a telepek élete csak a badeni kultúra legkésőbbi, IV. fázisában kezdődik - töretlenül továbbfejlődik a kostolaci (vö. BONDÁR 1984.), majd a makói kultúrán keresztül a kora bronzkorba (ld. Salgótarján-Pécskő: nem figyeltek meg steril elválasztó réteget a kultúrák közt-KoREK 1968.42.). A fentiek alapján nagy valószínűséggel kijelenthetjük, hogy a badeni kultúra időszakában megindult a korábban szigorúan rokonsági, vérségi alapon szerveződött törzsi szállásterület és társadalom felbomlása, keveredett más területi és politikai elvvel, és ez kisebb régiókban törzsek fölötti együttműködéssé alakulhatott. Ennek bizonyítékait látjuk abban, hogy: a) A Kárpát-medencénél nagyobb területet elfoglaló egységes anyagi művelődésről beszélhetünk, amelynek élettartama is hosszú. Ezt a területi és anyagi egységesülést és gazdagságot a korszak valószínűleg a középső rézkor időszakánál intenzívebb, nagy területeket behálózó kereskedelmének köszönhette, amelynek minden addiginál nagyobb fellendülését a kerék és a kocsi elterjedése okozta. b) Megjelentek a rangsoroló társadalmakra jellemző presztízs-tárgyak, amelyek elsősorban agresszivitást, erőt, hatalmat fejeztek ki, nem csak világi, hanem kultikus vonatkozásban is. Hasonló a helyzet a kultúra más, jobban kutatott területein, ld. például Csehországban Cimburk stb. a bolerázi fázisban (ZÁPOTOCKY 2000.).