A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Tudománytörténet - Mártonné Vattai Anikó–Soósné Csernák Zsuzsa–Bene János: A Jósa András Múzeum és látogatói

A Jósa András Múzeum és látogatói A felnőtt csoportok között szerepeltek a helyben és Nyírtelken állomásozó katonai alakulatok is. Az 1982. szeptember 29-én katonai pompával megnyitott Szabolcs-Szatmár megye forradalmi-katonai hagyományai 1890-1957. című kiállítás nyitó beszédét Gőcze István ezredes, az itteni gépkocsizó lövészhadosztály parancsnoka tartotta. Ezután a nyíregyházi alakulatok minden bevonulás után elhozták újoncaikat a múzeumba, a forradalmi kiállításban a múzeum munkatársai pedig rendszeresen tartottak a politikai foglalkozások keretében a város katonai múltjáról szóló előadásokat, a csütörtök délutánonkénti tiszti kulturális napon pedig fegyver- és egyenruhabemutatók is szerepeltek. A Vorosilov laktanya tiszthelyettesi és tartalékos tiszti iskoláinak hallgatói számára elöljáróik a magyar hadtörténetről szóló előadásokat rendeztek a múzeumban. A honvédség tevékeny részvételével készült el 1984-ben a Szabolcs-Szatmár megye felszabadulása és az új élet megindulása című időszaki kiállítás, melynek anyagát a hadosztály minden alakulata megnézte, s a múzeumlátogatást 1985 tavaszán hadosztályszintű vetélkedő zárta. A honvédségnél 1987-től indult, s 2004-gyel befejezett létszámcsökkentés ezt a jó kapcsolatot nagyon megviselte, a katonai látogatottság folyamatosan csökkent, de az utolsó alakulat eltávozásáig megmaradt. Szervezett csoportokban nézték meg a Nyíregyházán szolgáló katonák a Nyíregyházi huszárok című állandó kiállítást, az 1992-es Nyíri bakák a Donnál című időszaki tárlatot. Rendszeres és szervezett látogatói voltak a Jósa András Múzeumnak a szovjet turistacsoportok. A múzeum vezetése és a helybeli IBUSZ iroda közötti megállapodás értelmében minden Nyíregyházára látogató és itt elszállásolt csoport program szerint részt vett egy múzeumlátogatáson. Dr. Németh Péter visszaemlékezése szerint a szovjet csoportok száma jelentős volt, hetente legalább két-három busznyi vendég tett látogatást a múzeumban. A rendszerváltás idején a nagyüzemek megszűnésével, a privatizációval a szocialista brigádmozgalom és brigádok is a múlté lettek, mint ahogy a szervezett szovjet csoportok is. A csoportok számának hirtelen csökkenését a vendégkönyvek bejegyzéseiből is lehet érzékelni. A felnőtt látogatói réteg azonban a vártnál csak kisebb létszámban csökkent, s ez annak tudható be, hogy a szervezett, néha kötelező jellegű látogatói magatartás helyett a rendszerváltás után egy új látogatói magatartás alakult ki, megnőtt azon felnőttek száma, akiket egyéni érdeklődésük motivált. A vendégkönyveket böngészve azonban egy másik ok is szembetűnő lett. Készült néhány olyan kiállítás a rendszerváltás táján, mely korábban „kényes"-nek minősített témát, eseményt dolgozott fel. Már említettük az 1991-ben megnyitott Nyíregyházi huszárok című állandó kiállítást. Egykori huszárok, múzeumban korábban sohasem járt egyszerű emberek, családtagjaik, a huszármúlt iránt érdeklődők nagy számban keresték fel önként, belső késztetésből ezt a termet. Az 1992. október 17-én megnyílt Nyíri bakák a Donnál című kiállítás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az első alkalom volt, amikor nyíltan szóltunk a 2. magyar hadsereg doni tragédiájáról. A kiállítás és a bajtársi találkozó aktualitását az is növelte, hogy 1942 végén Nyíregyházáról is indítottak egy alakulatot, a nyíregyházi II. Rákóczi Ferenc 12. honvéd gyalogezredet a Don-kanyarba. Ezen ezred legénységét teljes egészében a megye adta. A több mint 4500 fős egységből 1943. májusára 21 tiszt és 714 fő legénység tért haza Nyíregyházára (BENE-SZABÓ 1992. 26.). A kiállításon a korabeli fegyverek, felszerelési tárgyak, dokumentumok és a nyíregyházi ezred Don-menti állásait ábrázoló nagyméretű terepasztal mellett a terem egyik falát a hősi halott és eltűnt honvédek névsora borította. A megnyitó napján 1052 látogatót regisztráltak a teremőrök, s a kiállítás 1993. június 4-éig való nyitva tartása alatt 40.836-an látogatták meg, nagyon sokan eltűnt rokonukról keresve adatokat a névsorokon. Összességében tehát megállapíthatjuk, hogy a rendszerváltás előtti szervezett csoportok helyét - kisebb töréstől eltekintve - a növekvő számú egyéni látogató vette át. A látogatottsághoz, ha kisebb mértékben is, de hozzájárultak a múzeumi foglalkozások. A Jósa András Múzeumnak a