A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Tudománytörténet - Mártonné Vattai Anikó–Soósné Csernák Zsuzsa–Bene János: A Jósa András Múzeum és látogatói

A Jósa András Múzeum és látogatói Mártonné Vattai Anikó - Soósné Csernák Zsuzsa - Bene János 2006-ban a Jósa András Múzeumban két múzeumpedagógiai szakdolgozat született. Mártonné Vattai Anikó múzeumpedagógus az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán múzeumpedagógia szakon: „A Jósa András Múzeum látogatottságának alakulása a tanácsosítástól napjainkig", Soósné Csernák Zsuzsa a Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar művelődésszervező szakán: „Látogatói szokások a Jósa András Múzeumban a rendszerváltás előtt és után" címmel készítette el dolgozatát. Mindkét munka témavezetője Bene János muzeológus volt. Az alábbiakban e két szakdolgozat szerkesztett változatát közöljük. Az 1848^49-es forradalom és szabadságharc bukása után 18 évvel megkötött osztrák-magyar kiegyezés, az alkotmány helyreállítása lehetővé tette egyesületek alapítását. Szabolcs vármegye akkori székhelyén, Nagykálióban a hatalom által kinevezett főispán báró Vécsey József volt. Asztaltársaságához, baráti köréhez tartozott a nem sokkal korábban, 1864-ben Nagykállóban megtelepedett orvos, dr. Jósa András is, kinek lángoló hazaszeretete, az ősök tisztelete, a régmúlt kutatásának vágya pártolóra talált a megye első emberében. így alakult meg 1868. december 1-én a Szabolcsvármegyei Régészeti Egylet. Az 1870-es évek közepére már országos hírűvé vált a Szabolcs vármegyei múzeum. (Kiss 1965. 19.) 1892-ben a gyűjtemény átköltözött az új megyeszékhelyen, Nyíregyházán felépült Megyeháza épületébe. Az addigra jelentősen felduzzadt anyagot a Humenszky Márton nyíregyházi asztalosmester által készített 12 álló és fekvő szekrényben helyezték el (Kiss 1965. 28.). Jósa András számtalan ásatása közül kiemeljük az 1895-ös feltárást, mely a szabolcsi földvárban folyt. Témánk szempontjából ez azért érdekes, mert egy év múlva löszből és agyagból elkészítette a vár rekonstrukciós makettjét, melyet a vármegye az ezredéves kiállításra elküldött a fővárosba is. Ott azonban a szállítómunkások elejtették és a nagyszerű alkotás ízzé-porrá tört (Kiss 1965.31.). 1899. május 9. az egyik legjelentősebb dátum a Szabolcsvármegyei Múzeum történetében. Ekkor nyílt meg ugyanis a múzeum a nagyközönség számára is. A megnyitóra Jósa meglepetésként szép kiállítású, komoly munkát jelentetett meg, A Szabolcsvármegyei Múzeum ős- és középkori tárgyainak ismertetése című katalógust. A múzeum hamar kinőtte régi helyét. 1903-ban sikerült Jósának a földszinten lévő három nagyobb helyiséget megszereznie, s oda átköltöztetnie a gyűjteményt. A hurcolkodás előtt, immár 70 évesen, Jósa András háromhetes németországi utazásra indult, tanulmányozni a német múzeumokat, hogy ott hogyan állítják ki a tárgyakat, hogyan restaurálják, kezelik azokat (Kiss 1965. 46.). A nyolcvanadik éve felé közeledő, látása romlásával küszködő Jósa András egyfolytában kilincselt a vármegyénél egy segéderő alkalmazása ügyében. A megoldást Kiss Lajos néprajzos 1912. december 1-i hivatalba lépése jelentette. ,JCözel hat évig dolgozott még együtt a mester és NyJAMÉ XLVIII. 2006. 499-520. 499