A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Tudománytörténet - Makkay János: Ki volt Forró László (Forró S[ándor]), és hová tűnt a kézirata?

Makkay János bibliográfiáját (ALFÖLDY 1966.).^ Az Allgemeine Zusammenfassungen, Geschichte Pannoniens című fejezetben a 77-78. tételszámok alatt a következőket olvashatjuk: „ 77. Pannónia (Artikel für die Realencyclopaedie der klassischen Altertumswissenschaft, verloren im Jahre 1947). 78. Die Inschriften Pannoniens. (Material für eine neue Auflage des III. Bandes des Corpus Inscriptionum Latinarum, zusammen mit den Photos verloren im Jahre 1947).'" (ALFÖLDY 1966. xvii.) Felmérhetetlen veszteség érte ezzel a hazai archaeológiát, amit két évtizedig - vagy akár máig - sem tudott kiheverni. Hacsak e nyilvánvalóan bölcs munkák nem épültek bele később kiadott művekbe. Alföldi András 1947 után nem foglalkozott tovább e kérdésekkel. Azért nem, mert kéziratai már nem álltak rendelkezésére, és azok meglétére Budapestről soha többé nem kapott felvilágosítást? Mócsy Andrásnak a 77. tétellel azonos című összefoglalása - Pannónia - azután a Realencyclopaedie-ben - a Pauly-Wissowában -jelent meg, 15 év múltán (Pannónia. RE Suppl. IX. Stuttgart 1962. 515-776.). A két Pannónia-kézirat egymáshoz való viszonyát akkor lehet majd tisztázni, ha Alföldi kézirata előkerül. A 78. számú tételnek megfelelő kétkötetes munka megjelentetésére - szintén Mócsy András (és Barkóczi László) tollából - még ennél is hosszabb ideig, 25 és 29 évig kellett várni. Itt a cím már megváltozott, Die römischen Inschriften Ungarns 1-2. lett (Budapest - Amsterdam 1972. és 1976.), és érthető módon Pannoniáról a magyarországi Pannoniára szűkült le. Itt az esetleg előkerülő Alföldi-kézirattal és fényképanyaggal való összehasonlítás már nehezebb feladat lesz (hiszen a kőanyag nyilvánvalóan bővült 1947 után), de nem lehetetlen. Nem az én feladatom viszont, hogy akár felmentsem Mócsy Andrást a kéziratok megszerzésének és felhasználásának vádja alól, akár megvádoljam ilyesmivel.

14 Azt nehezen tudom elképzelni, hogy Alföldi András szótlan maradt volna, ha 1962-ben saját egykori kéziratát ismeri fel a Realencyclopaedieben. Feltételezem viszont, hogy Forró László vagy Sándor kézirata is akkor tűnt el, amikor a két említett Alföldi-műnek a pesti egyetemen lába kelt. A Forró-munka sorsát mindaddig kutatni fogom, amíg tehetem. Sem egy ilyen fontos munka, sem szerzője nem tűnhet el örökre és nyomtalanul régészeti kutatásunk szeme elől. Számítani lehet az Alföldi-kéziratok előkerülésére is.

15 Irodalom ALFÖLDI 1938. Alföldi András: A kereszténység nyomai Pannoniában a népvándorlás korában. In: Szent István Emlékkönyv. Szerk. Serédi Jusztinián. I. kötet. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest 1938. 151-170. ALFÖLDY 1966. Alföldy Géza: Bibliographie von Andreas Alföldi (Stand: 1. Juli 1966). Bonner HistoriaAugusta-Colloquium 1964-1965. Antiquitas, Reihe 4: Beiträge zur HistóriaAugusta-Forschung, Band 3. Rudolf Habelt Verlag, Bonn 1966. xiii-xxviii. BÁLINT 2004. Bálint Csanád: A nagyszentmiklósi kincs. Balassi Kiadó, Budapest 2004. " A 2006. augusztus 10-én elhunyt Tóth Istvánnak (Pécs) köszönhetem Alföldy Géza hivatkozott bibliográfiájának ismeretét. 14 A fent említett Tóth István figyelmeztetett arra (Wellner Istvánra való hivatkozással): ókorkutató körökben közszájon forgott, hogy Mócsy István főszereplő volt Alföldi András szobájának a kinyitásában. 1

5 2007. januári információim szerint a kézirat előkerült Nagy Tibor hagyatékából. A szerző bencés szerzetesjelölt volt, neve: Forró László Sebestyén. 494