A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Tudománytörténet - Makkay János: Ki volt Forró László (Forró S[ándor]), és hová tűnt a kézirata?

Ki volt Forró László (Forró S[ándor]), és hová tűnt a kézirata? A megtalálások és felejtések felváltva még negyed évszázadig folytatódtak: hol az egyik adatot, hol a másikat nem tudtam ismét felderíteni. A váltakozó szerencsének tudható be az, hogy amikor - két alkalommal is (MAKKAY 1997., MAKKAY 2005.) - írtam a kérdésről, még nem tudtam két bizonyítékomat együtt is szerepeltetni. 2006 tavaszán azután valahogyan egymás mellé került a két munka, és ennek az eredménye ez a rövid beszámoló. Vegyük sorra a dolgokat! Először Kmoskó Mihály asszirológus fél évszázadra feledésre ítélt fantasztikus - kiuzsorázott - életműve kapcsán írtam Forróról (MAKKAY 1997. 41-50.^). Ismertettem a már említett hátlapot, és a következőkben foglaltam össze a kérdést: „A magyar népvándorlás kor kutatásának furcsa esete, hogy minden nyom nélkül eltűnt egy hajdan készülőben volt — vagy elkészült? — kézirat, amely soha nem jelent meg nyomtatásban. Gondolom, aligha tételezi fel valaki is Alföldi Andrásról, hogy világhírű sorozatában Czeglédy Károly módjára olyan készülő könyv kiadását jelentette volna be, amely a valóságban nem létezett. Kétségtelen tehát, hogy létezett egy S. Forró nevű személy (Forró Sándor?; n.b., a DissPann két sorozatában egyetlen álnéven író szerző sincs), és ilyen témájú munkája előkészületben volt, mégpedig nyilván nem első vagy második heti kutatásnak megfelelő állapotban."^ Már az is meglepő, hogy Forró S. nevű szerzőnek sem az ókortudomány (BORZSÁK 1952.), sem a régészet (B

ANNER-JAKABFFY) bibliográfiájában nincs nyoma. Nem említi Forró nevét Szádeczky-Kardoss Samu sem (SZÁDECZKY-KARDOSS 1992. és 1998.), aki 1948 óta érdeklődött az avar kor iránt. Még meglepőbb, hogy azok az idős kollégák, akik hajdan Alföldi András közvetlen környezetében dolgoztak, és akiket megkérdeztem, sohasem hallottak semmiféle Forró S.-ről vagy L.ről: Patay Pál, Patek Erzsébet, Nagy Tibor,

5 Barkóczi László, László Gyula, Kovrig Ilona, Kutzián Ida. Csak nem arról van itt szó, hogy egy félig vagy teljesen kész kézirat lappang valahol, és valaki vagy valakik kamatoztatják?, fejeztem be rövid kutakodásomat 1997-ben. Az avar korral foglalkozó nyugati, latin források korpuszának kérdése természetesen nem zárult le Forró kéziratának végleges eltűnésével vagy csak lappangásával. Szádeczky-Kardoss Samu forráskiadványának harmadik közleményében számolt be a következőkről (SZÁDECZKY-KARDOSS 1979. 243. Valamivel rövidebben SZÁDECZKY-KARDOSS 1992. 9.): „A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának tervei között ott szerepel egy olyan kétnyelvű forráskiadvány megjelentetése, amely a magyar föld (a KözépDuna-medence) népei Árpád előtti történetének teljes irodalmi kútfőanyagát tartalmazza. Ebben a A Kmoskó-kéziratok ügyében Czeglédy Károly alkotó tevékenységéről megírt, és később megismételt (MAKKAY 2005. 15-16.) véleményemet fenntartom. Lényegében nem cáfolja felfogásomat ORMOS 2005. 734. 4. jegyzete sem. Arra nem tudok választ adni, hogy a Kmoskó-kéziratok összessége valóban az MTA Keleti Könyvtárának gyűjteményében volt-e már a 70-es évek második felében (tehát a Széchényi Könyvtár már átadta-e őket az MTA Kézirattárának). Bizonyára igaza van Ormosnak, hogy Róna-Tas András itt vagy ott olvasgathatta őket, de az tény, hogy 1996-ban éppen Róna-Tas volt az, aki megírta, hogy ,JCmoskó Mihály munkássága nemcsak torzóban maradt, hanem nagyobbik és kiadatlan része hosszú ideig zárolt kiadványként [Czeglédy és esetleg Róna-Tas kivételével] még a kutatók számára is hozzáférhetetlen volt.'''' (RÓNA-TAS 1996.). Még szép, hogy a zárolást 1990 után valamikor meg kellett szüntetni. Maradjunk annyiban, hogy a Kmoskó-kéziratokat mégsem sikerült örök időkre zároltatni, legfeljebb annyi időre, ameddig egy forrásgyűjtemény értékének jelentős részét elveszti, három-négy évtizedre. Meg ameddig mások életműveket írhatnak belőlük. Mint láttuk és látni fogjuk, Alföldi András tanulmányában (ALFÖLDI 1938. 167., a 6. jegyzet) a szerzőt Forró Lászlóként említi. Az eltérés okát nem ismerem, de nyilván ugyanarról a személyről van szó. Meglepetésemre Nagy Tibor - aki Alföldi András tanszékén dolgozott (legjobb emlékezetem szerint tanársegédje és nekrológja szerint méltó örököse volt) - éppen Alföldi András külföldre távozásának évében (1947), majd 1948-ban egy-egy tanulmányt írt az avar kor kérdéseiről: NAGY 1947. és 1948. Egyéb, az avar korral foglalkozó tanulmánya nincs, eltekintve egy anyagközléstől (NAGY 1945.). Ezek tudatában roppant csodáltam, hogy amikor Forró iránt érdeklődtem nála, azt válaszolta, fogalma sincs, kiről van szó. Tudnia kellett róla! 491