A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Tudománytörténet - †Korek József: Emlékeimből (Szabolcs-Szatmár megye, 1975) (Jegyzetekkel ellátta Németh Péter)

Korek József muzeológus? Talán akadt volna más is a területen, aki nálánál többet tett le az asztalra. Lehet, hogy csak így lett teljes a népfront, a tanács, a múzeum, és egy csapásra kettőt találtak. Csak azt nem értem, hogy az illető nem tiltakozott az indoklás miatt, pedig különben jó tanár és rendes ember. Mi lesz itt tovább? Bátorban - ámítás tovább, villa, kocsi már van, lassan jöhetne az utód, de annak már biztosan nem megy majd úgy a sora akkor sem, ha Rafaelló tehetségével bír is. A veteránok elmennek, és a jövő félfoglalkozásúak a felét sem teszik, nem lesz folytatója a mesegyűjtésnek, s azt sem tudjuk már meg, hogy kinek a keze van abban, hogy a Dienes távozásával megindult recesszió során Erdész Sándor miért nem kapott letelepedési engedélyt Kőszegre, ahová már igazgatói beiktatása meg is érkezett 1974-ben. Jó neki Sóstó, majd a leadott kállósemjéni ház helyett Nyíregyházán kap lakást, és még jól is jár.

19 Tovább roskadoznak az emlékházak Tiszabercelen, Csecsén és a Zalka Máté-ház, illetve lesz egy sereg újabb, mert a lehetőség kimeríthetetlen. Nincs még dohánymúzeum (csak Báthory István feliratú cigaretta), a tájra jellemző szeszfőzde- és almamúzeum, a még élő személyek megörökítésére már most meg lehet kezdeni az előkészületet. Most Vaja lesz a központ, Molnár Mátyást kellett volna főállásba venni, nem Szalontait, mert érdemesebb lett volna rá! Lesz még vasúti múzeum Záhonyban, a tiszavasvárit át kell profilírozni gyógyszerészetivé, akkor még érne is valamit. Érdemes lenne több gondot fordítani a túristvándi vízimalomra, hogy az működjön is, megvédeni a szatmárcsekei temetőt, hogy a fej fákat a TV riportok közreműködői ne saját villájuk kertjében állítsák fel. Rajtunk múlott, hogy vissza kellett szállítani azokat, mindezt az Úr 1974. évében. Ha nem találták volna ki a gépkocsit a magyar állampolgárok részére, talán nyugalomban állhatnának itt továbbra is a fejfák.

20 Utóirat Korek József az egész magyar múzeumügyet áttekintő, visszaemlékező írásának a SzabolcsSzatmárt érintő részét tartja kezében az olvasó, amely - mint az a szövegből kiderül - 1975-ben vagy nem sokkal azután készült. Kordokumentum, amelynek néha erős vagy túlzó megállapításain a szerző utólag sem változtatott, meglehetős hűséggel tükrözi a Szabolcs-Szatmár-beregi 19 Erdész Sándor (1929-2006) néprajzos, a Sóstói Múzeumfalu első igazgatója. Amikor 1974. június 1-vel megbíztak az Igazgatóság vezetésével, Erdész jól tudta, hogy a Nyíregyháza-sóstói épülőfélben lévő Múzeumfalu dolgában nagyobb arányú erőfeszítést fogok tőle kérni. 0 viszont a népmese-kutatási/feldolgozási terveinek a beszűkülését féltette. Ezért kapott azon az alkalmon, hogy Kőszegre múzeumigazgatót keresnek. Bandi Gábor Vas megyei múzeumigazgató kérésére természetesen nem gördítettem akadályt Erdész távozása elé, mit sem tudva arról, hogy Erdészt 56-os jászberényi szereplése miatt a III/3-as ügyosztály nyilvántartja. A hivatalos formaságok (személyi anyag lezárása, elküldése, a munkakönyv kiadása stb.), s Erdész többszöri kőszegi látogatása után, de még a végleges áttelepedés előtti napokban Bandi telefonon, majd táviratban is közölte, hogy Erdészt nem tudja fogadni, az okokról majd személyesen tájékoztat. Ezt az ex-lex állapotot használtam ki arra, hogy Erdész Sándort igazgatóként 1975. január 1-vel a Sóstói Múzeumfalu élére kinevezzem, bár munkatársai akkor még nem voltak. Ezt követően gyorsult fel a Múzeumfalu 1967 óta húzódó építése, aminek az eredményeképp 1979-ben már az Országos Múzeumi és Műemléki Hónap országos nyitányaként került sor az I. ütem ünnepélyes átadására. A mindennapos bejárás elkerülése végett kijártam, hogy Nyíregyházán a Megyei Tanács elnöki keretéből lakást vásároljon, tanítónő felesége állást kapjon. 20 Korek József jóslata nem vált be: 1983-ra, a Műemléki Albizottságok XII. Országos Konferenciájára a múzeumi kezelésbe került Bessenyei-ház Tiszabercelen műemléki helyreállítást kapott, berendeztük; ugyanez történt a szabolcsi Mudránykúriával; műemléki védelem alá helyezték és felújították a szatmárcsekei temetőt; megújult a tiszacsécsei Emlékház; megszűnt a tunyogmatolcsi Zalka-emlékkiállítás; lebontottuk a nyírbátori dohánykiállítást, sem a vasút, sem a szeszfőzés emlékei nem kaptak múzeumi bemutatóhelyet. Ellenben a mátészalkai Szatmári Múzeum a Péchy-házban végleges helyére került, szekérmúzeummal kibővülve; új helyre költözhetett a tiszavasvári Vasvári Pál Múzeum, itt tényleg gyógyszerészettörténettel gyarapodott a kiállítása. Ennél sokkal nagyobb eredmény volt, hogy 1976-tól Csiszár Árpád, Makay László és Molnár Mátyás főállásban igazgathatta a múzeumát, míg az emlékházak, emlékszobák gondnokai félállásban (tehát nem tiszteletdíjasként, ami után nem járt nyugdíj) kerültek alkalmazásra. 486