A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Művészettörténet - Vofkori Mária: „róla is majd emlékezzél” – zsögödi Nagy Imre festőművész halálának 30-ik évfordulójára

Vofkori Mária Mindkét háborúba besorozták, bár a második világháborúban eltöltött időről - adatok hiányában - keveset tudunk. A két háború, és különösen az első - a marosvásárhelyi tartalékos tiszti iskola elvégzése és a meg nem szokható, meg nem érthető háborús gondok mellett -jót is hozott. Mezőtúrra került, ahol egy kis katonai művésztelep működött, majd tanulmányi szabadságot kapott és Pestre utazott. 1918 őszén beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. ,^i fiatalságom első nagy és végzetes lépését akkor tettem meg a művészet felé, amikor felszámoltam minden mellékutat és bementem a képzőművészeti főiskolára, Budapestre, egyetlen okból. Hogy megtanuljak rajzolni, mert két évig nagy mesterek mellett láttam meg a hozzájuk vezető utat tudásba.'" Bár először szobrász szeretett volna lenni, mindennél fontosabb volt számára minden képzőművészet alapja, a rajz. Az 1917-től 1924-ig tartó időszak meghatározó volt az életében, ugyanis ekkor vitte jó sorsa a Révész Imre vezette kecskeméti művésztelepre, ekkor tanult Olgyai Viktornál, ekkor került kapcsolatba a korszak képzőművészeivel, közöttük olyanokkal, mint Szőnyi István vagy Aba-Novák Vilmos, és az utóbbival ekkor alakított ki folyamatos baráti kapcsolatot. Ekkor járt kétszer Nagybányán, és tagadhatatlanul ekkor épült be abba a művészgenerációba, amelynek a Magyar Nemzeti Galéria 2001-ben Árkádia tájain - Szőnyi István és köre 1918-1928 címmel rendezett kiállítást. Ez alatt az idő alatt - nála tíz évig sem tartott - Olgyai mester könyörtelen keménységének köszönhetően megtanult úgy rajzolni, ahogy szerette volna, megtanult rézkarcot, fametszetet készíteni, megismerkedett az anyag könyörtelenségével és könyörületességével, megtanulta a művészmesterség mesterségbeli részét, végül pedig csak festett, de úgy, hogy soha nem feledkezett el a formálható anyagrólagyagról sem, mert valahol, talán a lelke mélyén, mégis szobrász szeretett volna maradni, festményeim beljebb visznek az anyagba, s ezt a festészetemet térkeresés, az anyag plasztikussága, szobrászati elemek uralják.''''- mondja a Följegyzésekben. (A nagyvilág művészei közül leginkább a XVI. századi nagy flamand festőt, id. Pieter Brueghelt és a németalföldieket kedvelte, de utánzásukra soha nem törekedett. Voltak azonban olyan alkalmak, amikor mintegy önmagát próbára téve valamelyik irányzat stílusjegyeit alkalmazva készített néhány alkotást. Ilyen a novecentista ihletettségű Rigó Manci, amely talán nagy titkok őrizője.) Ez alatt az idő alatt beépült saját generációjába, de ki is vált onnan. Pedig maradhatott volna. Mehetett volna velük tovább. De amíg kipróbált mindent, amit szeretett volna, amíg levetkőzött minden utánzást, minden követést, amíg megtalálta önmagát műfajban és technikában, addig meg is született benne a döntés művészi és emberi életútját illetően: „1924-ben történt: Nagy Bálint csíkzsögödi gazda fia hazatért falujába.'''' Nagy Imre nem tudott tartósan a föld közelsége nélkül élni. Megviselt idegekkel bár, de hazaérkezett Zsögödre, ahol a nem épp hízelgő fogadtatás ellenére - ,flagy Bálint is taníttathatta a fiát, mert ott kucorog az utca végén s rajzolgat" - bekövetkezett a gazdálkodás időszaka. A következő két évtizedben - 1924-től 1944-ig - azonban nemcsak gazdálkodott, hanem alkotott is. Ekkorra már igazán magára talált, mert Zsögödre kellett hazajönnie ahhoz, hogy körül legyen véve, igazán körül legyen véve azzal, amit megörökítésre méltónak ítélt, hogy állandóan ott legyen körülötte - ne csak benne - örökös modellje: a zsögödi táj és az abba plántált, az attól külön nem választható zsögödi paraszt. Mindez beragyogva a csíki medence sajátos fényével, ahol a déli órákban, amikor percek alatt tisztul ki a levegő, egyenletes és ragyogó fény szállja meg a tájat, egy fényáradat, amelynek mintha nem lenne forrása, amely mintha sok helyről érkezne egyenletes gyorsasággal. Nagy Imre ebben a két évtizedben gazdálkodott és festett. Festett és gazdálkodott. Művelte azt a két tevékenységet, melyekre született. Apja halála után (1930) egy kicsit a gazdálkodás javára billent talán ez a mérleg, mert rászakadt a birtok minden gondja, de a negyvenes évek elején már bérbe kellett adnia birtokainak egy részét, mert győzött felette és benne a művész. És közben nem 474