A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Jakab Attila: Bronzkorpuszok a nyíregyházi Jósa András Múzeum gyűjteményében

Jakab Attila népek lakták, akkor településeink korai rétegéhez tartozik, csakúgy, mint a további tíz Taszár és a tizenhárom Ács nevű település, amelyekre a XI-XIII. századból vannak adataink (HECKENAST 1970. 72.).

13 A települést még nem sikerült lokalizálni, de a II. József-féle térképen Napkortól keletre feltüntettek egy nagy kiterjedésű mocsarat, melynek neve Pesar (Tesár) (PÓK 2000. 34-35.). Az egykori település valószínűleg a környező dombhátakon terülhetett el. Ez a terület azonban Blau Pálné birtokától viszonylag messze van. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a kartonon található információk nem voltak elégségesek a korpusz pontos lelőhelyének megállapításához. Középkori településre utaló nyomokat a területen nem találtunk. Ennek ellenére a leírás hitelességében nem kell kételkednünk, vélhetőleg szórványlelettel van dolgunk, amely nem köthető objektumhoz (templomhoz, temetőhöz). A korpusz nagy valószínűséggel egykor a napkori templom felszereléséhez tartozhatott. A másik két korpusz lelőhelye esetében a településről nem tudjuk, hogy volt-e templomuk.

14 Összefoglalás A fentiekben bemutattam a Jósa András Múzeumban őrzött három középkori bronzkorpuszt. Egyik tárggyal sem került be a hozzájuk tartozó kereszt, így azok alakját nem ismerjük. A megmaradt szegecsvégek vastagsága alapján arra lehet következtetni, hogy ezek fémből lehettek, s esetleg a keresztet erősítették föl egy faalapra. Az utóbbi lehetőséget bizonyítani nem tudom. Az előkerülési körülményekről igen kevés adat maradt fenn - a petneháziról és a peceszentmártoniról csak annyit tudunk, hogy a település területéről származnak. A korpuszok megformázásukat tekintve nem hasonlítanak egymásra. A peceszentmártoni és a petneházi eltérő stílusban készült, de nagyjából hasonló színvonalon mutatták be a Megváltót. Az utóbbi a vele rokonítható békéscsabai korpuszoknál igényesebben és részletgazdagabban kidolgozott, míg az előbbi a párhuzamba állítható szerecsenyi korpuszhoz képest kevésbé színvonalas, elnagyoltabb. A napkori lelet stílusa és technikai megoldása nem különbözik jelentősen a rokon darabokétól. A nyíregyházi múzeum korpuszai párhuzamaik alapján Magyarországon készültek, valószínűleg a Dunántúlon, az ott feltételezett műhelyben/műhelyekben. A napkori esetében talán felvethető egy dél-alföldi műhely(központ?) megléte is. Ennek eldöntéséhez azonban még több bizonyítékra lenne szükség.

15 A bemutatott példányok vélhetőleg „kereskedelem" útján kerültek vidékünkre. A települések - a napkorit kivéve - nevének és patrocíniumainak említése meglehetősen késői. Ezeket nem lehet összhangba hozni a tárgyak régészeti-művészettörténeti datálásával. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy azokat el kellene vetnünk, hiszen a falvak jóval első forrásos említésük előtt már létrejöhettek. Figyelembe véve az alakok megformálását (alapvetően az élő Krisztus bemutatását), és a korábbi kormeghatározásokat, illetve ezek esetleges bizonytalanságait, a múzeumban őrzött három korpusz közül a napkorit a XII. század második felére, míg a peceszentmártonit és a petneházit tágabban, a XII. századra datálom. 13 Meg kell azonban jegyeznem, hogy jelölése alapján Heckenast csak feltételesen tette bele a helynevet az adattárába (HECKENAST 1970. 89.). 14 Németh Péter lektori véleményében kizárta, hogy a két településnek lett volna temploma. Adatát köszönöm! 15 Ennek a lehetséges - a Körösök vidékére leszűkített - dél-alföldi műhelynek a létezésére már Szatmári Imre is utalt (SZATMÁRI 2001. 371.). 276