A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Jakab Attila: Bronzkorpuszok a nyíregyházi Jósa András Múzeum gyűjteményében

Bronzkorpuszok a nyíregyházi Jósa András Múzeum gyűjteményében keresztszárról, s eközben ferdült el a tenyere. A törzs a derék felé kissé szélesedik. Bal hóna alatt a test vonala kissé beugrik - valószínűleg öntési hiba következtében. A mellbimbót nem jelölték. A bordát 4-4 ívelt, csúcsba futó bekarcolás jelzi. A köldököt két bekarcolással jelezték, amelyek közül a külső egy körvonal, a belső pedig egy félkör. Vékony öve kissé kiemelkedik a test síkjából. Szoknyaszerű ágyékkendője a test két oldala felé rövidül. A ráncokat bekarcolt vonalak jelölik, amelyek közül kettő középen két oldalról íves, míg a test két oldalán kettő-kettő függőleges. Szorosan összezárt lába vékony, s térdben kissé megrogy. A lábfejet csak jelzésszerűen ábrázolták, alatta félköríves kis felerősítő lemez nyúlik ki, amelyet egy három milliméteres kerek lyuk tör át - a szegecs helye. A leletek párhuzamai Peceszentmárton Pontos párhuzamát nem ismerem. Stílusát tekintve legközelebb áll hozzá a székesfehérvári korpusz (FORSTER 1900. 10. ábra, SZENDREI 1901. 82. 1. ábra, LOVAG 1999. 44., 161. Abb. 70.), de közel áll hozzá a szerecsenyi is (EBENBÖCH 1871. 110., LOVAG 1979. 13. 8. kép, LOVAG 1994. 200. Kat. II. 17., PARADISUM PLANTAVIT 2001. 133. Kat. III. 16.). Lovag Zsuzsa az említett darabokat magyar munkának határozta meg, s korukat egységesen a XII. század második felére keltezte (LOVAG 1979. 13., LOVAG 1994. 200., LOVAG 1999. 44., 161.). Lelőhelyük alapján a Dunántúlon készülhettek, műhelyük lokalizálása a kevés adat alapján jelenleg nem lehetséges (LOVAG 1994. 200.). Atípus feltűnése a Dunától keletre nem meglepő, hiszen kisméretű, könnyen szállítható tárgyról, bizonyos szempontból „tömegcikkről" van szó. A korpusz kéztartásával kapcsolatban érdemes megjegyeznünk, hogy a feszületek egy csoportjánál már nem csak Krisztust ábrázolják a keresztfán, hanem - egy egész kompozíciót ábrázolva - megjelenítik a keresztről való levételt is. Ebben az ábrázolásmódban a peceszentmártonihoz hasonló helyzetben - fektetett „S" alakban - áll Krisztus karja, miközben hóna alá nyúlva leemelik a keresztfáról. Ezt figyelhetjük meg például a Nürnbergben őrzött, talán Maastrichtból származó darabon, amelyet a XII. század első harmadára datálnak (PvEiCH 1992. 369.). Az szinte biztos, hogy a peceszentmártoni korpusz nem egy ilyen kompozíció részét képezte, azt azonban az alak kéztartása alapján nem lehet kizárni, hogy a korpusz készítője esetleg látott egy ilyen ábrázolást, s a Krisztus figurát ennek gyengébb utánzataként formálta meg. Lehetséges, hogy a leírásban már említett furcsaságát - a váll erőteljes és aszimmetrikus kiemelkedését - az magyarázza, hogy egy vállkendő erősen stilizált ábrázolásával állunk szemben. Ilyen vállkendő jól megfigyelhető a székesfehérvári darab esetében és különösen egy XII. század második felére datált, Magyarországról származó korpusznál (LOVAG 1999. 35., 144. Abb. 50.). Petneháza A korpusz pontos analógiáját nem ismerem. Legközelebb áll hozzá a Szatmári Imre által közölt, Békéscsaba-Fényesen talált két középkori korpusz (SZATMÁRI 2001. 376-377. 4-5. kép). A békéscsabai korpuszok közül a kisebbik testének megformázásában hasonlít a petneházira, bár egyszerűbb és kevésbé részletgazdag a kidolgozása. A nagyobbiknál a petneházihoz hasonlóan jelölték a mellkas vonalát, szoknyaszerű perizoneumát is vésett vonalakkal jelölték, s lábfeje is csaknem merőleges a lábra. A három tárgy méreteiben is közel azonos. Eltérés egyéb részletekben mutatkozik: más a fej (hiányzik a szakáll, a hajviselet eltérő stb.), mindkettőről hiányzik a suppedaneum, valamint egyiken sem található a petneházi korpusz nyakán látható hornyolás, végül a kisebbik alak 271