A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Jakab Attila: Bronzkorpuszok a nyíregyházi Jósa András Múzeum gyűjteményében

Bronzkorpuszok a nyíregyházi Jósa András Múzeum gyűjteményében Petneháza (4-5. kép) Leltári szám: 64.1246.1. (Régi leltári szám: V. 449.) H: 11,7 cm, talapzat nélkül: 11 cm, Sz: 8,5 cm, V: a fejnél 1,4 cm, a köldöknél 1,1 cm, a lábnál 0,6 cm. Előkerülési körülményeit nem ismerjük. A leltárkönyvbe csak a leletet beszolgáltató Angyalossy Pál nevét jegyezték fel.

5 A megtalálás idejére vonatkozólag annyit tudunk, amennyi egy 1939-ben írt tanulmányban megjelent: ,^í nyíregyházi múzeum, amely méltán híres honfoglalás kori leleteiről, mindössze hat románkori keresztet, illetve keresztről származó Krisztus-testet őriz, a legjobban mintázott 1902-ben Petneházán került ki a föld alól" (GENTON-LUX-SZENTIVÁNYI 1939. 246.). A korpusz kétoldalas öntéssel készült, igen vékony. A test hátoldalán a tarkónál kettő, a térdnél és a saroknál egy-egy kis - részben ellapított - bronztüske áll ki: az öntéskor rögzítő szegecsek maradványai. A fej tetejéből egy kis darab letört; nem lehet kizárni, hogy egykor itt is volt egy szegecs. Csaknem ép, mindössze a két kézfej hiányzik. A három bemutatott korpusz közül ennek maradt meg legépebben az aranyozása, mely csaknem a test felén megfigyelhető, valamint egy helyen a test hátoldalán is. Ez valószínűleg véletlenül került ide felületkezelés közben. A test frontális tartású, tojásdad feje egyenesen áll, enyhén előrebiccen. Nem a test középvonalában, hanem attól jobbra van. Koronája nincs. Hajfürtjei kétoldalt hátrafelé simulnak. Homloka szinte nem is érzékelhető. Szemöldöke hangsúlyozott. Apró, csukott szeme nem egyforma: a jobb kerekded, míg a bal mandulavágású. Orra sérült, egy kis darab lepattant róla, ami nem tűnik friss törésnek. így is meg lehet állapítani azonban, hogy eredetileg is viszonylag lapos lehetett. Vékony, keskeny szája alig érzékelhető. Szakállát vésett vonalakból alakították ki, de bajuszt nem lehet megfigyelni. Rövid nyaka alatt félkörben viszonylag széles, mély árkolás húzódik. Ettől úgy tűnik, mintha „gallért" viselne. Bal karja jelenleg egy centiméterrel hosszabb, mint a jobb. A jobb karját vállból kissé leengedi, majd egyenletesen vékonyodik a csuklóig. A kissé magasabban fekvő bal váll csaknem vízszintes, a kar a csuklóig enyhén vékonyodik. A bal alkar végénél valószínűleg anyaghibából származó bemélyedés látható. Mindkét kézfeje letört. A felsőtesten ruházatot nem lehet megfigyelni. A mellbimbókat és a bordákat nem ábrázolták, ellenben a mellizom vonalát két oldalon egy-egy ívelt, vésett vonallal jelölték. Ezek a szegycsont alsó részén egy csúcsba futnak össze. A bal oldali vonal a bal hónaljba, míg a jobb oldali a szegycsont magasságába fut ki. A has kissé előreáll; a homlok és a has síkja csaknem egy vonalban van. Oldalnézetben, úgy tűnik, mintha kis pocakja lenne. Köldöke ovális, egyenetlen oldalú és aljú sekély kis mélyedés, amelyről nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a köldököt ábrázolja-e vagy anyaghiba. Derekán plasztikus, keskeny öv, melynek közepén - ott ahol esetleg egy csomó lehetne - egy kisméretű, nagyjából háromszög alakú, sekély, egyenetlen felületű bemélyedés van. Ez lehet anyaghiba, vagy gondolhatunk arra is, hogy itt egy csomó volt, amely később letört(?). Az öv alatt szoknyaszerű ágyékkendő, amely a térd fölött ér véget. A ruházat redőzöttségét az öntőmintában megformázott, sűrűn kialakított, sekély, függőleges mélyedésekkel jelölték. Lába vékony, s nem simul egymáshoz; köztük egy keskeny, viszonylag mély „árok" fut. Két lábfeje részben fedi egymást, s azokat anatómiai szempontból helyesen ábrázolták; kiállnak ugyanis a test síkjából, s csaknem merőlegesek a lábra. A láb ék alakban összefutó talapzaton áll. A talapzat alatt felerősítő lemez nyomát nem lehetett megfigyelni. Angyalossy Pál megyei főszolgabíró, Jósa András barátja, aki Vidovichhoz hasonlóan élénken érdeklődött a régészet iránt, s maga is gyakran adományozott leleteket a múzeumnak.