A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Jakab Attila: Bronzkorpuszok a nyíregyházi Jósa András Múzeum gyűjteményében

Jakab Attila A korpuszok csaknem száz éve, közel egy időben (1900, 1902, 1909) kerültek be a Múzeum gyűjteményébe. A hozzájuk tartozó keresztekről nem tudunk semmi közelebbit, egykori meglétüket azonban világosan jelzik a megmaradt szegecsek, illetve szegecslyukak. Az öntött bronzkorpuszokból kettő részben hiányos. A petneházit és a napkorit - újraleltározásukig - mindössze két kisméretű, és nem megfelelő minőségű fényképen közölték (GENTON-LUX-SZENTIVÁNYI 1939. 246. oldal képei). A tárgyak 1964-es újraleltározásánál a két említett korpusz lelőhelyét felcserélték, és a Megjegyzés rovatban feltüntetett számok sem egyeznek meg a régi leltárkönyvben található leltári számokkal. A rajzok emiatt jelenhettek meg téves felirattal Németh Péter könyvében (NÉMETH 1988. 72., 82. és a borító rajza). A leltárkönyvi méretadatok, a GENTON-LUX-SZENTIVÁNYI 1939-ben megjelent fényképek, valamint Jósa András eredeti kéziratos kartonjának segítségével azonban kétségtelenül azonosítani lehetett a két korpuszt.

1 A Peceszentmártonban előkerült harmadik korpuszról még nem jelent meg sem fénykép, sem rajz. Egyetlen említése FEHÉR-ÉRY-KRALOVÁNSZKY 1962. 66. oldalán található, ahol Peceszentmártonból több, a nyíregyházi múzeumban őrzött honfoglalás kori tárgyat - köztük egy ereklyetartó mellkeresztet - említenek, valamint egy „bronz Krisztus szobrocskát".

2 A hivatkozott régi leltári számon (V. 447.

3

) azonban a Tiszaeszlár-sinkahegyi mellkereszt van, míg a peceszentmártoni korpusz leltári száma más (V. 444.). A fenti okok miatt szükségesnek látszik a három korpusz részletes közlése. Bemutatásuk az alábbiakban bekerülésük sorrendjében történik. A leletek leírása Peceszentmárton (2-3. kép) Leltári szám: 64.1245.1. (Régi leltári szám: V. 444.) H: 5,9 cm Sz: 7,4 cm, V: a fejnél 1,1 cm, a köldöknél 0,9 cm, a lábnál 0,6 cm. A megtalálás körülményeiről mindössze annyit tudunk, hogy: „Ugyancsak ő [Vidovich László]

4 ajándékozott egy bronzból készült feszületre való Krisztus alakot, mely Pecze-Szent-Mártonban egy régi temetőből került [elő]. Az Árpád-házi királyok, valószínűleg Szt. László idejéből származik."(AusP. JEL. 1901. 100.). A korpuszt kétoldalas öntési eljárással készítették. Az egykori aranyozás csak nyomokban maradt meg. Töredékes. A test frontális tartású, feje tojásdad, kissé előrebiccen, s enyhén jobbra dől. Koronája nincs. Haja középen elválasztva, fürtjei hátrafelé simulnak. Homlokát alig érzékelhetően jelölték. Alatta erőteljes szemöldök. Kis, kerek szeme zárva, orra lapos, s csak kismértékben emelkedik ki az arc síkjából. Kis, ívelt fülét plasztikusan ábrázolták. Szájának vonala nem érzékelhető. Bajuszát és szakállát az öntőmintában formázták meg, és nem jelezték külön bekarcolásokkal. Nyaka rövid 1 A múzeumalapító Jósa András az általa készített kéziratos kartonokon feltüntette a múzeumba bekerült tárgyak/leletegyüttesek elökerülési körülményeit, valamint rövid leírást és rajzot is mellékelt. A kartonok egy része az idők folyamán elkallódott. Nem sikerült megtalálnom a petneházi és a peceszentmártoni korpuszok kartonjait. A fennmaradt kartonok a JAM Adattárában, Jósa András hagyatékában találhatók. 2 Talán ez az adat vezette félre Bóna Istvánt, amikor pitykét és gyöngyöt említett a település határából (BÓNA 1986. 210.). 3 A régi leltári szám alatt a Jósa András által adott nyilvántartási számot értjük. Az 1950-es évek rendeletének megfelelően ugyanis a Jósa András Múzeumban a leleteket újraleltározták az országos egységes szisztéma szerint. 4 Vidovich László Jósa András barátja, Szabolcs megye főszolgabírája volt, aki nagy érdeklődést mutatott a régészet iránt. Nevéhez fűződik többek között a bezdédi és a tuzséri honfoglalás kori temető Jósa Andrással közösen végzett feltárása is. 262