A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Az első szarmaták az Alföldön (Gondolatok a Kárpát-medencei jazig foglalásról)

Istvánovits Eszter — Kulcsár Valéria Ha általában félhold alakú csüngőket keresünk párhuzamként, akkor természetesen szép számmal találunk (vö. VADAY 1982/83. 173-174.). A hellenisztikus ékszerkészletre különösen jellemző ez a forma, de már korábban is ismert és később sem ritka. Ám, ha a jellegzetes magyarországi példányokat vesszük figyelembe (és az alföldiek között ilyen akad szép számmal), s olyan párhuzamokat keresünk, amelyek „szarván" kő- vagy üvegbetét ül, akkor már korántsem olyan jó a helyzet. Kőhegyi Mihály az egyetlen rimnicelui lelettel volt kénytelen beérni, amelyről ő maga jegyzi meg, hogy közlője a magyarországiak alapján kísérelte meg keltezni (KŐHEGYI 1985. 332.). További párhuzamokat csak igen kis számban és óriási területen szétszórva találunk. Egyegy Kr.e. I. - Kr.u. I. századra keltezett példány említhető a Volga-Don közéről, az Alsó-Volga- és a Kubán-vidékről (SZERGACKOV 1998. - további irodalommal). Jellemző módon az egyik ilyen ékszer publikálója ugyancsak főként a magyarországi párhuzamokra hivatkozik (SZERGACKOV 1998. 156.). 3. Fiitterek A korai szarmata aranyleletes temetkezések jellegzetes leletei a Kárpát-medencében az aranyflitterek. Többféle formájuk ismert: leggyakrabban háromszögletűek vagy négy-, illetve hatszirmú rozetták. Mint fentebb már említettük, Párducz Mihály óta közhelynek számít, hogy a flitterek és a velük együtt előkerülő többi aranylelet a „Pontus-vidékről" érkezett hazánk területére (PÁRDUCZ 1935.).

21 Ismét jelezzük, hogy Vaday Andrea azt is hangsúlyozta, hogy nem kereskedelem révén kerültek ide, hanem a bevándorlók magukkal hozott tárgyairól van szó, hiszen ellenkező esetben újabb és újabb „utánpótlás" érkezne az eltemetett/elveszett/rongálódott korábbi tárgyak helyett (VADAY 1982/83. 174.). Az arany fiitteres együtteseket a Kárpát-medence szomszédságában Mircea Babes térképezte föl (BABE§ 1999.). Gyűjtését kiegészíthetjük olyan korai (Kr.u. I. sz. elejei) flitteres együttesekkel, mint amilyen Beljajevka vagy Turlachi (GROSU 1990. 38^12.). (6. kép) Az elterjedési térkép nem ad választ arra a kérdésre, hogy délről - a Duna völgyén keresztül - vagy északról, a Kárpátok hágóin keresztül jöttek-e be a szarmata törzsek. Mint a térképen láthatjuk, mind az Al-Duna vidékén, mind a Keleti-Kárpátok környékén megtalálták az alföldiekkel nagyjából egykorú aranyflitteres sírokat. A korai horizont egyik legjellemzőbb lelettípusának elterjedése alapján tehát mindkét bevándorlási útvonal lehetősége továbbra is fennáll. Szarmata környezetben a felvarrható arany ruhadíszek - konkrétan a rombusz alakúak - a prohorovkai kultúra időszakában, azaz a Kr.e. IV-II. században jelentek meg, de igazán széles körű elterjedésüket az ezredforduló körüli időre tehetjük. Ami a pontusi kapcsolatokat illeti, a fülbevalókkal és lunulákkal ellentétben ismerünk jó néhány, korban és területileg a mieinkkel kapcsolatba hozható leletet (legutóbb MARCSENKO 1996. 230. risz. 11.). Említhetjük itt a Zolotoje kladbiscse (= „Arany Temető") együtteseit,

22 ahol geometrikus, növényi és zoomorf lemezkék díszítették a ruhákat. Az itt előkerülő típusok - a magyarországi négy- és hatszirmú rozetta és csövecske, továbbá a felső és alsó keret által határolt rombusz analógiái - széles körben elterjedtek a Kr.u. I—II. századi szarmaták körében az Alsó-Volga-vidéken, a Donnál, a Kubánnál és a Fekete-tengeri sztyeppén. 2

^ Valójában minden esetben a Pontus északi partjára gondoltak a kutatók. 22 A Kr.e. I. - Kr u. I. századra keltezhető, Kubán-vidéki szarmata arisztokrata sírok csoportját jelölik ezzel az összefoglaló névvel. 216