A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Scholtz Róbert: Szkíta kori leletek Nyíregyháza–Volántelep lelőhelyről

Scholtz Robert Spirál haj karika A lelőhelyről három ezüst- vagy elektronlemezzel borított bronz spirál hajkarika

3 származik (2. kép 1-3.). A három közül kettő égéstől deformálódott, így feltehetően hamvasztásos temetkezés/ek mellékletei lehettek. A harmadik darabon nem látható égésből származó nyom. Spirálisan megcsavart testük szeg/korongos fejben végződik. A tűztől megkímélt példány nyakát párhuzamosan bekarcolt, vízszintes vonalak díszítik (2. kép 1.). Analógiáját többek között Bujról ismerjük (Ltsz.: JAM 63.56.1., CHOCHOROWSKI 1985. 63. Abb. 13:8.). A spirál haj karikák (halántékkarikák) kérdése már régóta foglalkoztatja a kutatást. Korábban Bottyán Árpád a „szkíta hajkarikának" négy különböző csoportját említette: gömb-, csonkakúp-, korong-, illetve állatfejes (BOTTYÁN 1955. 59.). Paul Reinecke tanulmányában vastag lappal-, kúppal és durva állatfejjel záródó végű típusokat különböztetett meg (REINECKE 1897. 21.). Párducz Mihály a tápiószelei temető feldolgozása során öt (PÁRDUCZ 1966. 85-86.), Jan Chochorowski tucatnyi típust különített el (CHOCHOROWSKI 1985. 61-66.). E tárgytípussal legutóbb Kemenczei Tibor foglalkozott. A hajkarikákat végződésük alapján három nagy típusba sorolta: szegfejű, korongos és kúpos végű (KEMENCZEI 2002. 58-59.). Tanulmányában kimutatta, hogy a haj karikás lelőhelyek a Kárpát-medencei szkíta jellegű kultúrkör mindhárom csoportjának területén megtalálhatók. A legtöbb az Alföld csoport területéről származik. Hajkarikákat hamvasztásos és korhasztásos rítusú temetkezések egyaránt tartalmaznak.

4 Elsősorban nők, ritkábban férfiak

5 ékszerkészletében is megtalálhatók. Értékes ékszer voltuk mellett viselőiknek az Alföld csoporthoz való tartozását, rangját fejezték ki. Divatjuk a Kárpát-medence nyugati felében nem terjedt el (KEMENCZEI 2002. 74.).

6 A spirálfüggők eredetének kérdése máig tisztázatlan. A XIX. század végén Paul Reinecke görög előképekre vezette vissza őket (REINECKE 1897. 21-23.). Hasonlóan vélekedett Párducz Mihály is, ám rámutatott, hogy egyes darabjaik már a preszkíta időszakban is megjelentek (Kiskőszeg: PÁRDUCZ 1966. 87.). Újabban a Kárpát-medencei típusok előzményeit a kutatók a kimmer leletegyüttesekben keresik (CHOCHOROWSKI 1985. 64., GALÁNTHA 1987. 100.).

7 A hajkarikák viseletének szokása minden valószínűség szerint keletről, a Dnyeper (pl. Repjahovataja Mogila) és a Középső-Dnyeszter-vidékről (pl. Liszicsniki, Perebukovci) kerülhetett az Alföldre, ahol a helyi kézművesek - feltehetően a megrendelők ízléséhez igazítva - alakították ki ezeknek az ékszereknek újabb variánsait (GALÁNTHA 1987. 100-101., KEMENCZEI 2002. 74.). Mivel e tárgytípusokat - a fülesbögrékhez hasonlóan - a Kr.e. VII. század második fele - V. század során folyamatosan „használták", pontosabb keltező értéket nem képviselnek. Bronz karperec A korszak jellegzetes emlékei közé sorolható a Volántelepen talált bronz karperec (2. kép 12.). Kemenczei Tibor szerint a Tisza-vidéki és erdélyi bronzipar egyik jellegzetes tárgytípusa volt a késő bronzkorban a körszelet átmetszetű nyitott és zárt karperec (KEMENCZEI 1981. 34.). A HaBl periódust követően a Dunától nyugatra egy ideig még tartott a díszített karperecek divatja (NÉMETH-TORMA 1965. 74.), a Kárpát-medence keleti felében azonban szinte csak a díszítetlen 3 A siniavai, uwislai és lugovojei sírokban a hajkarikákkal együtt talált szövetmaradványok alapján egyes példányaik valamilyen, a fejen viselt szövetre lehettek felerősítve (BUKOWSKI 1977. 215.). 4 Az elektron-, vagy aranybevonatú példányok többsége hamvasztásos sírokból került elő. 5 Például Törökszentmiklós-Surján 90. sír (CSALOG-KISFALUDI 1985. Abb. 5:6-15.), Tiszakeszi-Fáy-kert, Tiszavasvári-Csárdapart 32. és 48. sír (KEMENCZEI 2002. Abb. 14:1-3., 11:1-9., Abb. 11:10-22.). " A szkíta hajkarikás dunántúli lelőhelyek rövid listáját újabb lelőhellyel egészíthetjük ki: Sé-Doberdó 158. objektum (GÁL-MOLNÁR 2004. 174. 14. t. 1.). 7 Kiskőszegről, preszkíta környezetből ismert egy spirálfuggőpár, azonban ennek leletkörülményei bizonytalanok, így meszszemenő következtetést nem vonhatunk le (GALLUS-HORVÁTH 1939. XXXIV. t. 6-7., PÁRDUCZ 1966. 87.). 188