A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Horváth Tünde: A badeni kultúráról – rendhagyó módon

Horváth Tünde Kik vezethették ezeket a fontos társadalmi-vallási eseményeket? Makkay János szerint a kultuszoknak jól kialakult, szinte megkövesedett rendszere volt, amellyel minden bizonnyal együtt járt a kultuszcselekményeket végző papság megléte. Véleménye szerint ezek nem varázslókra vagy sámánokra emlékeztető személyek voltak. Feltételezi, hogy már a termelőmunkában sem vettek részt, hanem a társadalom tartotta el őket (MAKKAY 1963. 14.). Az bizonyára nyilvánvaló, hogy a keresett személyekben egyszerre lássunk társadalmi és vallási vezetőt, mert ez a két funkció rendkívül erősen összekapcsolódott, valamint az is, hogy ilyen típusú embereket csak a felső, elitréteg tudott kitermelni. Az is nyilvánvaló a vörsi példa után, hogy férfiak és nők is lehettek vezetők. Magam olyan jellegű személyeket látok bennük, mint amilyeneket Mezopotámia területén a kutatások körvonalaztak, természetesen lényegesen egyszerűbb formában, hiszen a badeni kultúra területén nem léteztek templomgazdaságok és intézményesített vallás, államszervezet.

63 Összegzés Hogyan összegezhetnénk a badeni kultúra társadalmáról rendelkezésre álló ismereteinket a fenti részletek alapján? A Kr.e. 3800/3600 - 2800/2600 között élő, hosszú életű, nagy kiterjedésű badeni kultúra társadalma valószínűleg törzsekbe szerveződött, amelyek kisebb területeken már törzsek fölötti együttműködésbe olvadhattak. Nagyállattartáson alapuló, földműveléssel kiegészített gazdálkodást folytattak, amely a szarvasmarhacsordák és a juh- és kecskenyájak nagyságán alapult. Ezeket az állatokat hatalmi szimbólumoknak is tekintették, rítusaik nagy részének főszereplői voltak. A társadalmat férfiak vezették, de kivételes módon kiemelkedően magas rangot viselhettek a nők is. Egészen biztos, hogy ismert volt köztük a társadalmilag intézményesített házassági kapcsolat, amelynek gazdasági jelentősége lehetett (vö: menyasszonypénz). Valószínűleg az anyai ágon való leszármazás és letelepedés alapján szerveződött a társadalmuk. A társadalom megosztott volt, kevesek kezében nagy vagyon és ebből származó hatalom gyűlt fel, amelyet státuszszimbólumokkal (ritka, értékes tárgyakkal, fegyverekkel) hangsúlyoztak. Ezek a kevesek bíráskodtak, vezettek, és közülük kerültek ki a vallási vezetők is. A kultúra élete egyáltalán nem volt békésnek mondható, számos belső és külső konfliktushelyzet zavarta. A sokféle típusú, véres erőszakra utaló áldozat gyakorisága azt mutatja, hogy a társadalmi problémákat (a hatalmi rendszer ellen lázadó közösségek, külső ellenség, természeti sorscsapások?) a vezetők közösségi áldozatokkal próbálták semlegesíteni. Bár a konfliktusok jelezték, hogy valami nincs rendben és változtatásra volna szükség, mindazok az újítások, amelyek a kezdetekkor megadták a lökést a fejlődéshez, hosszú távon már visszafogták azt. A badeni kultúra képtelen volt az általa jól beváltnak minősített szokásain változtatni, elvesztette rugalmasságát és adaptációs készségét. Ez elsőként új népcsoportok (kostolaci kultúra, gödörsíros kurgánok népe) beszivárgását, egyre nagyobb területhez való jutását, ezzel együtt "

3 „Akik részt vettek a vallásgyakorlatban, tisztségüket nem főfoglalkozásként töltötték be, hanem feladatuk egy részét bérbe adták vagy eladták másoknak. Mivel a tisztségeket örökösödés útján is szokás volt megosztani, olyan helyzet jött létre, hogy egy kultusz-feladatkör ellátója csupán évente néhány napig gyakorolta tisztségét. Az a lényeges ebben a tényben, hogy mivel a feladatoknak vallási és szertartási jelentősége volt, és szakértelmet igényeltek, az ilyen tisztségeket csak az kaphatta vagy vásárolhatta meg, aki képes volt ellátni ezeket, vagy a templomi hatóságok számára elfogadható képviselőt tudott állítani maga helyett. így egyrészt a vallásgyakorlatban tevékenykedők száma valószínűleg igen nagy volt a tisztségek és a velük járó bevételek megosztása miatt, másrészt viszont az ilyen szolgálatok ellátása egy bizonyos csoportra korlátozódott, amely valószínűleg a már báni, azaz a törvény szerint meghatározható polgárok-ként azonosított csoport volt. Semmilyen értelemben nem lehet ezeket az embereket papoknak tekinteni a szó mai értelmében." (KUHRT 2005. 323-324.) 120