A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 47. (Nyíregyháza, 2005)

Régészet - Nagy Márta: Késő bronzkori település Nyírlugos határában

Nagy Márta edényeken a korábbi bekarcolt díszítés gyakorlatilag eltűnik, és a kannelúra használata válik elsődlegessé (KEMENCZEI 1984. 18-19., KEMENCZEI 1989. 92-93.). Ugyanez a folyamat figyelhető meg Észak-Erdélyben, ahol a BD időszak végére szintén az árkolás válik meghatározó díszítő elemmé (KACSÓ 1975.), vagy az Igrita kultúra leletegyütteseiben (CHIDIOSAN-EMŐDI 1982. Fig. 1. 1., 3., 6.) is. A nyírlugosi kerámiatöredékeken azonban még nem ez a legjellemzőbb díszítésmód. Ezeken az edényeken még nem találkozunk a síkozással, amely legkorábban a BD időszakban tűnik fel a Kárpát-medence keleti területein (CHIDIOSAN-EMŐDI 1982. Fig. 1. 1., 6., 3. 3., KEMENCZEI 1975. 52.), de nagy mértékben csak a HA1 időszaktól terjed el (KEMENCZEI 1975. 52-53., KŐSZEGI 1988. 27-35., GUMÄ 1993. Pl. XXIV. 2.). Értékelés A Nyírségben, Szamosháton és a beregi Tiszaháton az Ottomány II—

III. (Gyulavarsánd késő Gyulavarsánd) kultúra elterjedési területének ezen részén, a középső és késő bronzkor határán alakult ki a Felsöszöcs kultúra, a Füzesabonyi kultúra Bodrogszerdahely fázisának életével még párhuzamosan (BÓNA 1993. 81.). A Felsöszöcs kultúra kialakulása után, mely még a koszideri időszakra tehető (MÁTHÉ 1988, Fig. 21., BÓNA 1992. 17.), jelentek meg a térségben a halomsíros kultúra jegyeit hordozó csoportok (BÓNA 1993. 82.). Az Ottomány kultúra életének késői szakaszában (RBB2-BC periódus) a településterület déli részét a Hajdúbagos csoport birtokolta, melynek elterjedési területe a Hajdúság déli részétől a Berettyó középső folyásvidékéig terjedt (KOVÁCS 1967. 35.). A Nyírség déli peremén fekvő Nyírlugos-Szennyespuszta, mint régészeti lelőhely már nem ismeretlen a térség késő bronzkori történetében. Itt húzható meg a Hajdúbagos csoport északi határa (BÓNA 1993. 82), valamint Berkesz jellegű leletanyag is került már elő erről a területről (KOVÁCS 1967. 44, Fig. 12, 7). Ez a jelenség egyébként más Hajdúbagos csoporthoz tartozó lelőhelyen is előfordul,

8 ami azt bizonyítja, hogy a BD periódusban már a Berkesz jellegű leletanyaggal számolhatunk a csoport elterjedési területének egy részén. A bemutatásra került leletanyag a Hajdúbagos és a Cehäluf csoport, valamint a kerámiatöredékek egy kisebb része a Berkesz-Demecser leletkör - tehát a BC időszak végi - BD eleji emlékanyaghoz - áll a legközelebb. A Hajdúbagos csoport kialakulása Kemenczei Tibor véleménye szerint a halomsíros kultúra Alföldre érkezése utáni időben történhetett (RBB1-RBB2), kerámiaművességén erősen érezhető a halomsíros és az Ottomány kultúra hatása (KEMENCZEI 1963. 184— 185.). A halomsíros kultúra hatása főként az edények formáin követhető nyomon (kihajló peremű, ívelt nyakú, szalagfüles, kettős kónikus testű urna, bögreformák), míg az Ottomány kultúrától főleg a díszítőelemek egy részét vették át. Az eddig közölt egyetlen temető leletei alapján a Hajdúbagos csoport élete az RBB2-BC időszakra tehető (KOVÁCS 1967. 40.). A romániai kutatók közül egyre többen vélekednek úgy, hogy az Ottomány kultúra utolsó szakasza a bronzkor végéig tart, azonban ekkor már két „kultúrcsoport" fejlődik ki a kultúra törzsterületein a BC-BD időszakban. Az egyik az Igrita csoport, melynek Nyugat-Románia területén, főleg a Sebes-Körös völgyében találhatóak meg a telepei (EMŐDI 1980. 229., CHIDIOSAN-EMŐDI 1981. 161., CHIDIOSAN-EMŐDI 1982. 61.), a másik pedig a Cehálut csoport, mely főként a Károlyi síkságon, az Ér és a Kraszna völgyében terjedt el (NÉMETI 1987. 110., NÉMETI 1990. 44., KACSÓ 1990. 4L, KACSÓ 1995. 111.). Kialakításában az ottományi hatások mellett igen fontos szerepe van a halomsíros és a Felsöszöcs kultúrának is a kerámiaformák és a díszítőmotívumok terén, valamint elég erős lehetett a Piliny kultúra befolyása is (KACSÓ 1995.). T. Bader véleménye szerint a piscolti és a Cehalut-i telepek, valamint a Hajdúbagos Szakoly, Debrecen-Haláp, Debrecen-Pozsonyi út, Hajdúsámson-Majorsági földek, Berettyóújfalu-Herpály (KOVÁCS 1970. 42.). 84