A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 47. (Nyíregyháza, 2005)

Régészet - Bálint Marianna: Előzetes jelentés a Kiszombor–Nagyszentmiklósi úton végzett kora Árpád-kori falufeltárásról

Előzetes jelentés a Kíszombor-Nagyszentmiklósi úton végzett kora Árpád-kori falufeltárásról a házhoz tartozó kemence szabályos kör alaprajzú, 43 cm átmérőjű jói átégett sütőfelületét. 1 cm vastagon átégett tapasztásában kerámiát vagy csontot nem találtunk. A sütőfelületből archeomágneses kormeghatározásra mintát vettünk. A ház négy oldala mentén összesen 10, a padlószintből induló cölöplyukat bontottunk ki. A szabályos rendben elhelyezkedő cölöpök a ház boronafalát tarthatták. A cölöplyukak és a ház fala között keskeny padka húzódott végig. A ház északi és déli oldala mentén négy-négy cölöplyuk volt, valamint kettő a ház kelet-nyugati tengelyében. A ház északi és déli oldala mentén a nyugat felől számított első három cölöplyuk egymástól 60 cm távolságra volt, míg a sorban utolsó - negyedik 120 cm távolságra a harmadiktól. A cölöplyukak ovális alaprajzúak, 24x26 cm, 28x30 cm átmérőjűek, függőleges oldalúak, aljuk íves, mélységük 54-33 cm között váltakozott a nyesett felszíntől számítva. A ház négy sarkában talált cölöplyuk mélyebb a többinél, 45-54 cm a nyesett felszíntől számítva. A cölöplyukak betöltéséből elvétve került elő faszén és apró kerámiatöredék. A többi házhoz viszonyítva innen került elő a legtöbb kerámia, még a ház padlószintjén is bontottunk ki több nagyobb töredéket. Számos jellegzetes, díszített Árpád-kori fazéktöredék bukkant felszínre a ház betöltéséből, valamint több, az Árpád-kori leletanyagban igen ritkán előforduló táltöredék is, köztük az egyik perem alatt futó, bekarcolt hullámvonallal díszített (BÁLINT 2003.). 140. objektum (9. kép) A gépi humuszolás után a szelvény nyesése során rajzolódott ki nagyméretű, lekerekített sarkú, négyzetes foltja, betöltésében sok-sok apró paticsszemcsével, korommal és faszénnel. Az objektum falával párhuzamos, egymásra merőleges tanúfalak mentén kezdtük el az objektum bontását. Bontás közben megújítására utaló rétegeket figyeltünk meg. A legfelső sötétbarna rétegben találtuk a legtöbb leletanyagot: korong nélkül készített bogrács oldaltöredékeit és korongolt Árpád-kori kerámiatöredékeket vegyesen. E réteg alatt egy vörösesbarna, paticsos, hamus, faszenes réteg húzódott végig az objektum teljes felületén. A paticsos omladékréteg alatt, az objektum teljes területén végigkövethető szint jelölte ki az öregebb objektumot. Az omladékréteg alatt szürke, kötött réteget bontottunk ki. A legalsó rétegből nagyon kevés, apró, kopott kerámiatöredék került elő. A megfigyelt jelenségekből következtetünk arra, hogy a félig feltöltődött objektumot egy kicsit megnagyobbították és újra használatba vették. Mindkét objektum lekerekített sarkú, téglalap alaprajzú volt, a korábbi 300x220 cm, a későbbi 320x250 cm alapterületű. Tájolásuk megegyezett, a keleti oldaluk pontosan északnyugat-délkeleti (45°-225°) tájolású volt. A legalsó réteg elbontása után az objektum teljes felületén jól elváló, letapasztott padlót bontottunk ki. Apadiószinten nem találtunk leleteket. A tetőszerkezet tartására szolgáló cölöpre utaló nyomot nem találtunk. Az objektum formájából és a jó minőségű, lesározott padlóból épületre gondolok, azonban az a tény, hogy tüzelőberendezés nyomára nem akadtunk, ellene szól a lakóépület funkció meghatározásának. 201-202. objektum (10. kép) Az Árpád-kori ház foltja a gépi humuszolás szintjénél magasabban megfigyelt, vastag, paticsos omladék elbontása után jelentkezett. Az omladékból nagyméretű, vesszőlenyomatos paticsdarabok, Árpád-kori és újkori kerámiatöredékek vegyesen kerültek elő. Az újkori cserepek jelenléte valószínűleg bolygatás következménye lehet. Az omladék elbontása után kirajzolódó szabálytalan folt keleti felének betöltése is erősen paticsos volt. Az objektum bontása közben, a metszetben, az északi részen nagyméretű bedobált paticsrögöket figyeltünk meg, egyébként az objektum betöltése homogén sárgásbarna. 223