A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 47. (Nyíregyháza, 2005)

Régészet - Révész László: Honfoglalás kori temető Tiszavasvári–Aranykerti táblán (Dienes István ásatása nyomán)

Honfoglalás kori temető Tiszavasvári-Aranykerti táblán ellenben a 15. sírban lelt két pár gyöngykoszorúval díszített szőlőfürtdíszes öntött, bronz fülbevaló. Ez az olcsó tucatáru a Balkánról vagy bizánci területekről kerülhetett kereskedelmi forgalomban a magyarokhoz (MESTERHÁZY 1991. 168-170.). A találók elbeszélése szerint az elhunyt mellkasán feküdt a C. sírban lelt préselt lemezes, aranyozott ezüst hajfonatkorong pár (9. kép). Díszítése alapján - középen kör alakban bemélyített aranyozott mező, melyet kereszt alakban négy, szintén bemélyített és aranyozott, levél- vagy cseppminta fog közre - a korszak legpuritánabb hajfonatkorongjai közé tartozik. E korongtípus használata az egész X. századra jellemző, sőt kimutatható még a XI. században is. Díszítésük Dienes István szerint a levédiai, illetve Kaukázus-vidéki nap-amuletteket idézi; Szabó János Győző szerint pedig a négy égtájat, a földet és a világmindenséget jelképezik (RÉVÉSZ 1996A. 87-88.-a további irodalommal). Noha viseleti szempontból eltértek a hajfonatkorongoktól a 9. sírban lelt, nyakba akasztható palmettos csüngők, e másodlagosan felhasznált tárgyak eredeti szerepe nyilvánvaló ( 10. kép). Mindkettőt egyegy palmetta mintás lemezből - hajdan minden bizonnyal hajfonatkorongból - vágták ki oly módon, hogy egy háromtagú palmettacsokrot kapjanak. Noha a palmetták csúcsát és az alsó két levelet szinte teljes egészében levágták, a kompozíció így is arányos. A levelek széle sraffozott, erezetüket pontvonalas minta idézi. A háttér aranyozott. A készítés során a csüngők szélén egy kis lemezt hagytak meg, melyet aztán visszapödörtek, így alakítva ki az akasztófület. Az alapanyagul szolgáló hajfonatkorongok az anarcsi korong életfáját idézik, azzal bizonyára azonos műhelyben készültek (II. kép) (RÉVÉSZ 1996. 198-200.). Az eredeti korongpár két darabját ugyanakkor minden bizonnyal nem egyszerre alkották meg.

s Az egyik csüngő motívumai ugyanis jóval kecsesebbek, s megfigyelhető rajtuk az egyik szászánida ötvös-iskolára jellemző hármas pötty (10. kép 1.). Eltérő az alsó két palmetta felépítése is a másik csüngőn látható egyszerű hármas levélcsokortól (10. kép 2.). Levél alakú csüngőket még további két sírban tártak fel. A 2. sír jobb oldali bordáin lelt, csúcsával a koponya felé mutató aranyozott ezüst lemezes csüngő ma már nagyon töredékes állapotban van, felerősítési és viseleti módjáról semmit sem tudunk. Mivel a viszonylag épen maradt szélesebbik végén nincs nyoma függesztőfűlnek, inkább arra gondolhatunk, hogy a ruházatra varrva viselték. Egészen bizonyosan a ruhára varrták a 9. sír medencéjében talált két darab, két-két lyukkal átfúrt, ugyancsak préselt ezüstlemezes aranyozott csüngőt. Ezek szerint az említett darabok ruhadíszek voltak. s E kérdésről összefoglalóan a vonatkozó szakirodalommal RÉVÉSZ 1997. 171-173. 173 10.kép TiszavasváriAranykerti tábla, a 9. sír palmettás csüngői Abb. 10 TiszavasváriAranykerti tábla, die Palmettenanhänger aus Grab 9