A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 47. (Nyíregyháza, 2005)

Régészet - Révész László: Honfoglalás kori temető Tiszavasvári–Aranykerti táblán (Dienes István ásatása nyomán)

Honfoglalás kori temető Tiszavasvári-Aranykerti táblán 2. sír: Mélysége 100 cm, hossza nem mérhető. A váz h: 152 cm, tájolása Ny-K 70°. A 23-50 év közötti nő váza a hátán feküdt, nyújtott helyzetben. Koponyája jobbra billent, jobb karjára a test mellett kinyújtva akadtak rá, bal alkarját a medencelapátra hajlították. A mellkasi rész csontjai és a bal felkar hiányzott. Mellékletek: 1. A bal láb mellett 20 cm-re lókoponya. Orrával Ny-ra fordult, alatta feküdt a két mellső lábszárcsont. A két hátsó a sír végével együtt beomlott a bányába. 2. Kerek átmetszetű nyitott ezüst hajkarika a koponya jobb oldalán. Átm.: 1,6 cm (VI. tábla 1.). 3. A könyök vonalában, a mellkas jobb oldalán vékony ezüstlemez töredéke. 0,8x0,5 cm (VI. tábla 6.). 4. Ugyanott vékony, levél alakú ezüstlemez csüngő, közepén bemélyedő aranyozott díszítéssel. Szélesebbik végével lefelé billent, töredékes csúcsával csaknem felfelé nézett. Sz: 2,8 cm (VI. tábla 2.). 5. Ajobb és a bal alkarcsontok alsó végén vékony ezüstszalag töredékei, illetve a csontokon ennek zöld oxidlenyomata (VI. tábla 4-5., 7.). 6. Ajobb alkarcsont alatt kisméretű vaskés töredéke. Csak a nyéltüskéje és a penge töve maradt meg (VI. tábla 8.). 7. Ajobb és a bal lábszár alsó végénél vékony ezüstszalag töredékei, illetve oxidlenyomata (VI. tábla 3.). 8. Ajobb lábszárcsont felett fiatal juh bal felkarcsontja

6 (VI. tábla 12.). 9. A sír keleti vége előtt, a bánya omlásában kengyel töredéke: a lapos szár részlete a talp indításával (VI. tábla 9.). 10. Ugyanott zabla töredéke, az egyik száj vas vége van meg a pofakarika harmadával (VI. tábla 11.). 3. sír: Mélysége 90 cm, h: 265 cm, a váz h: 166 cm, tájolása Ny-K 70°. A 110 cm széles sírgödör mindkét vége lekerekített. A sírban 53-59 éves férfi háton fekvő, nyújtott helyzetű váza nyugodott. Koponyája a bal oldalára billent. A bal alkarcsontok egyikét a rágcsálók elhurcolták a bal vállhoz. A sír keleti végét a benne fekvő ló lábszárcsontokkal és lószerszámokkal a homokbányászás során megbolygatták. Mellékletek: 1. Ajobb oldali comb- és lábszárcsontok mellett nyúzott lovas temetkezés maradványai. Elöl a lókoponya, kissé ajobb oldalára billenve, orrával nyugat felé fordítva. Alatta az egyik lábszárcsont, a másik mellső lábszárcsont pedig a lókoponya és a sírgödör fala mellett helyezkedett el. A lókoponyától mintegy 90 cm-re kelet felé volt a két hátsó lábszárcsont. A lócsontok tehát nem egy csomóban feküdtek, hanem kissé elnyújtva, a sír keleti felében, természetes rendjükben. 2. A bal válltól 13 cm-re az íj felső karját merevítő csontlemezpár darabjai (az íj többi tartozéka nem került elő). Mindkét végük töredékes, irdalás csak a hátoldalukon van. Sz: 1,65-2,05 cm, h: 16,4 cm, illetve 14,3 cm (VII. tábla 10-11.). 3. A bal alkar és a medencelapát között vaskés, hegye hiányzik. H: 9,9 cm, sz: 1,4 cm (VII. tábla 4.). 4. A bal medencelapát alatt csiholóacél töredékei és kovakő (VII. tábla 2-3.). 5. A két lábszár alsó harmada között ételmelléklet: fiatal juh ágyékcsigolyái (VII. tábla 5-8.). 6. Ugyanott vaskapocs töredékei (VII. tábla 12-13.). 7. A sír DK-i végében, a lólábcsontokon vaskengyel. A töredékeiből összeragasztott kengyel a trapéz alakú vállas típusba tartozik.

7 H: 18 cm, sz: 13 cm, talp sz: 3,2 cm (VII. tábla 9.). 8. A bányamester szerint ugyanitt feküdt a csikózabla, melyet az ásató a bányagödörbe dobva talált meg. A csuklós szájvasat a találók görbítették meg. Az ép szájvas h: 10,6 cm, a hozzá tartozó pofakarika átm.: 6,7 cm (VI. tábla 10.). 9. A sír ÉK-i sarkában lant alakú vas hevedercsat. H: 6,2 cm, sz: 4,6 cm (VII. tábla 1.). - Az ásató megjegyzése szerint a sír bontása során a sírgödör nyugati felében több helyütt észlelt apró fakorhadékot (koporsó nyomait?) a csontváz feletti rétegben. 6 Az állatcsontokat Vörös István (MNM) határozta meg, munkáját ezúton is köszönöm. 7 A leltárkönyvi bejegyzés tanúsága szerint Dienes István a vastöredékeket két külön kengyel darabjainak vélte, ahol az egyik talpának a harmada hiányzott, a másikból pedig csak az maradt meg. Az anyag újrarestauráltatása során kiderült, hogy valamennyi töredék egyetlen kengyelhez tartozik. Hiányzó párját feltehetőleg a sírt megbolygató munkások vitték magukkal. 165