A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 47. (Nyíregyháza, 2005)

Régészet - Révész László: Honfoglalás kori temető Tiszavasvári–Aranykerti táblán (Dienes István ásatása nyomán)

Honfoglalás kori temető Tiszavasvári-Aranykerti táblán Révész László {Dienes István ásatása nyomán) Az ásatás története, a leletkörülmények Három évtizede gyarapítja a Magyar Nemzeti Múzeum honfoglalás kori gyűjteményét a Dienes István által Tiszavasvári határában feltárt X. századi magyar temető leletanyaga, amelynek darabjai közül két jelentős tárgyat ugyan már ismertettek

1

, magáról az ásatásról azonban mindeddig csupán szűkszavú előzetes közlemények jelentek meg (DIENES 1972/A., DIENES 1972/B., RÉVÉSZ 1996. 198.). E dolgozat ezt a hiányt szeretné pótolni az ásatás leletanyagának és dokumentációjának közzétételével.

2 A lelőhely Tiszavasváritól (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye), vagyis a hajdani Büdszentmihálytól északra helyezkedik el. A Tiszalök felé vezető úton haladva és az Egyházerdő vasútállomást magunk mögött hagyva az út nyugati oldalán fekszik, a volt Dessewffy-uradalom majorjából kialakult szorgalmatosi telep DNy-i sarkával szemközti részen, az ún. Aranykerti táblában. A jókora ÉKDNy-i irányú dombvonulat aljában kelet felől van a szorgalmatosiak temetője. A lelőhely egykor Büd határához tartozott. A domb északi harmadát korábban homokbányának használták, de miután az kimerült, 1971 áprilisának elején a domb közepe táján nyitottak új homokbányát. Ennek kitermelése során kerültek elő az első sírok (1. kép, 17. kép 1.). A leletekről Munkácsi István bányamester értesítette a helyi múzeum vezetőjét, aki a hírt továbbította Nyíregyházára Csallány Dezső megyei múzeumigazgatónak. Csallány Dezső április 20-21-én telefonon, majd levélben is kérte a Nemzeti Múzeumtól Dienes István azonnali kiküldését a leletmentő ásatás lebonyolítására. E munkát Dienes I. három szakaszban (1971. április 22-30., május 17-23., július 7-10.) el is végezte, s összesen 16 sírt tárt fel, további négynek pedig az előkerülési helyét rögzítette. Utóbbiak a leletmentés megindítása előtt kerültek elő, leletkörülményeikről az ásató az alábbi értesüléseket szerezte a bányamestertől:

3 Munkácsi István elbeszélése szerint április 3-án nyitották meg a homokbányát oly módon, hogy markológéppel megbontották a dombot és így találták meg a legelső sírt: 1 Az 1. sírban lelt ezüst-, ill. vörösréz berakásos szablyát maga az ásató ismertette 1988. április 19-én Szegeden, a „Honfoglalás honfoglalók" c. tudományos konferencián elhangzott előadásában. Ezen előadásjegyzetekkel ellátott szövege (Fodor I. gondozásában): DIENES 1996. 181-200. A szórványként előkerült (talán a B sírhoz köthető) hajfonatkorongok és a 9. sírban talált palmetta mintás csüngők fotója DIENES 1986. 104., 106.; 45. és 47. kép - utóbbiak részletes leírása RÉVÉSZ 1996. 198-200. 2 Beleltározott ásatási dokumentációt a MNM Régészeti Adattárában nem találtam, csupán két rövid ásatási jelentést: ltsz. XVII. 188/ 1971. Dienes I. hagyatékának a rendezése során viszont előkerült az eredeti (kézzel írott) ásatási napló, a sírfotók, a sírleírások, a rajzok és a temetőtérkép. A Dienes-hagyaték nyilvántartási száma: Ha 99. 111/24. Dolgozatom összeállítása során felhasználtam az ásató leltárkönyvi bejegyzéseit is. A B-D, illetve 1-4. sírok ltsz. 79.1.1.A.-79.9.2.A. (A többi lelet leltározatlan.) 3 A már csak hozzávetőlegesen rögzíthető helyű sírokat dokumentációjában és a leltárkönyvben Dienes István A., B., C, D. betűvel regisztrálta, így magam is megtartottam e jelölést. Munkácsiról szólva megjegyzi, hogy állandóan a bányában tartózkodott, amikor homokot termeltek ki, így a legtöbbet kellett tudnia a sírok előkerülésének körülményeiről. A bányamester persze nem figyelte meg kellő alapossággal a régészeti leleteket, s több ízben is ellentmondásba keveredett. Még a sírok számában sem volt teljesen biztos, az addig előkerült leletanyagot nem tudta biztonsággal a feldúlt sírokhoz kötni, így az általa elmondottak fenntartással kezelendők. NyJAME XLVII. 2005. 161-213. 161