A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 46. (Nyíregyháza, 2004)
Régészet - Makkay János: A magyar őstörténet és a nyugat-szibériai ’magyar őshaza’ néhány kérdése
A magyar őstörténet és a nyugat-szibériai 'magyar őshaza' ... később pedig az andronovói műveltségből kialakult korai szarmaták (szauromaták) ligetes sztyeppéi csoportjai lehettek az ugorok." 68 [Ne vegyük most komolyan azt a nyilvánvaló nyelvbotlást, hogy a szarmaták egyes csoportjai lehettek az ugorok, hiszen akkor új népiséget (és talán új állampolgárságot is) kell adnunk a jászoknak. 69 ] Ez az elmélet mai kiforratlan állapotában még igen sok bizonyítékot igényel.... Amennyiben ez az elmélet helytálló - véleményünk szerint a további kutatások ezt fogják igazolni, ... [akkor a] bronzkor végére tehetjük a nomád állattenyésztés kialakulását. ... Később, a vaskorban az obiugorok északabbra vándoroltak, a magyarság pedig minden bizonnyal a déli területeken maradt, a nomád állattartásra való áttérésük után pedig a sztyeppevidékekre húzódhattak. Az ugorok szétválása után a magyarság nyomait minden bizonnyal a nyugat-szibériai és dél-uráli 'szarmata kultúra' területén kell keresnünk. Az itt folytatott nagyméretű régészeti kutatásoktól várhatjuk a magyarság elődei történetének tisztázását a jelzett korban. Annyit azonban már most is bizonysággal elmondhatunk, hogy a magyarság elődei a bronzkorban és a korai vaskorban az Uraitól keletre, a ligetes sztyeppe területén éltek, az andronovói, majd a szauromata kultúra északi részén." (FODOR 1973.29-30., és a 98. jegyzet a 39. oldalon.) Jóllehet Fodor akkori keltezései természetesen jól megfeleltek a korabeli adatoknak, és ezért érthetően elmaradnak a ma már joggal igényelhető pontosságtól, figyelemre méltó szempontokat vet fel egy közös iráni-ősmagyar, vagy ha úgy tetszik, szauromata-ősmagyar vagy éppen szkíta-ősmagyar közös őshaza (sőt közös etnikum) gondolata. Érthető, hogy a szovjetorosz régészeti forrásokban kiválóan - azóta is mindenki másnál jobban-tájékozott Fodor Istvánt befolyásolták ítéletében azok az elsietett-vagy csak gyenge alapokra elégtelen elvek alapján felépített- következtetések, amelyeket szovjetorosz kollégáink a kor ottani szokásainak megfelelően az ásatásaikból hirtelen levonni igyekeztek. Szerencsére előbb-utóbb bekövetkeztek a megkívánt vagy megjövendölt nagyméretű régészeti ásatások is, éppen az Urálon túli ligetes sztyeppe területén. Etnikai értelmezésük azonban, talán éppen az ásatások nagy méretei miatt, a várt - vagy elvárt - finnugorhoz képest alaposan megváltozott. Mindenesetre Fodor 1973-as állásfoglalása feltárta előttünk azokat a- ma már tudjuk, csak felszíni - régészeti jelenségeket és más okokat, amelyek következtében a finnugorság egyik részének eredendő, illetve csak átmeneti (original homeland of the proto-ugric populations) őshazáját a nyugat-szibériai 6>! V. Kerezsi Ágnes másképpen osztja fel etnikailag—nyelvileg az Andronovo népeket (KEREZSI 1988. 129.): az Andronovo kultúra etnikailag nézve három nagy népcsoportot képezett: délen és a középső vidékeken iráni nyelvet beszéltek, északnyugaton ősugorok (Urugrier) voltak, keleten pedig már szamojédok. A felosztásnak semmiféle alapja nincs, pusztán a nyugat-szibériai magyar őshaza követelné így. - V.V. Ivanov etnikai csoportjai különböznek ettől, miközben érdekes felvetésekkel is találkozhatunk nála. Egy 1984 előtti cikkében (IVANOV 1984. 213-214.) a következőket írta (a magyar fordítás alapján): „A magyar ló megfelel az osztják low (irodalmi osztják low, vaszjugani osztják loa) alaknak. Ebben a korban, amikor Eurázsiában kezdetét vette a ló domesztifikálása, egyes protoindoeurópai nyelvek az ugor nyelvekből átvették a csikót jelentő szót. A görög náAoc, csikó', amit po-ro alakban az i.e. II. évezred derekától ismerünk mükénéi görög szövegekben, ... csakúgy, mint a hozzá hasonló gót fula (s talán a latin pullits: pullus equinus 'csikó'), egy protougor összetett szóból származik, eredeti alakjában a 'valaminek a kicsinye, kölyke' (magyar fi < *pi 'fia', 'gyermeke' jelentésű tag kapcsolódik egy ősi magánhangzóhoz, illetve azon keresztül a ló jelentésű fentebb idézett ugor szóhoz). Az átvételre még a mükénéi szövegek lejegyzése előtt került sor, tehát az i.e. II. évezred közepe előtt - vagy esetleg jóval korábban, ha abból indulunk ki, hogy ez a megnevezés a görög-germán dialektológiai izoglosszák korába nyúlik vissza." Két évtizeddel később Ivanov véleménye némileg módosult: a finnugor és a jenyiszeji nyelvek számára javasolt őshazák közelsége alapján ítélve Ivanov azt találta, hogy „mivel a ló feltehetően legkorábbi háziasításának területe mind a javasolt jeniszeji és a [nyugatszibériai] (finn-)ugor őshaza-területhez közel fekszik [Botaj?], érdekes látni, hogy azonos indo-európai és jeniszeji {kuls) szó van a lóra, míg a magyar ló, a manysi lo(w) és a khanti ti law által képviselt [protojugor lónév rokonát a mükénéi görög 710I0 'foal' (későbbi homéroszi ) JKŰXOC, valamint a hozzá köthető albán pele 'maré', gót fula 'foal, colt', az ónorvég foli, fyl és további germán párhuzamokban lehet sejteni" (IVANOV 2002. 39., hivatkozással S.A. Starostin 1995-ös ket-jenyiszeji szótárára. A kérdésben szakértő nyelvészeknek kell állást foglalniuk. Jómagam igen kevés esélyt Iátok protougor-mükénéiprotoalbán nyelvi összefüggésekre, bár a korai mükénéi harci kocsis uralkodó dinasztiákat megalapító héroszok feltett sztyeppéi - iráni - származása végső fokon nem zárna ki egy ilyesféle megoldást. Néhány részletre lásd MAKKAY 2000. passim., és MAKKAY 2003. 201-204. Még Ivanovon is túltesz Vékony Gábor, amikor ősmagyar-protoalbán (etc.) nyelvi kapcsolatokról értekezik, melyek a Kr. e. I. évezredben kerültek volna sorra valahol a Dnyeper mentén: VÉKONY 2002. 158. m Akinek egyes képviselői máig jászoknak, és nem magyaroknak tartják magukat: MAKKAY 2003A. 121. 103
