A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 46. (Nyíregyháza, 2004)

Régészet - Paluch Tibor: A Körös-Starčevo kultúra temetkezései

A Körös-Starcevo kultúra temetkezései felmerülhet, hogy az okkert mellékletként tették a halott mellé. Ez utóbbira két lelőhelyről van adatunk: Gura Baciului 1. sír (7. kép; VLASSA-PALKÓ 1964. 14.) és Suceava (COMSA 1995. 248.). A kultúra temetkezései között 10 esetben volt megfigyelhető okkerhasználatra utaló nyom magán a csontvázon: BesenovaVeche (TROGMAYER 1968. 121.,TROGMAYER 1969.8.),Cluj (TROGMAYER 1968. 120.,TROGMAYER 1969.9.), Endrőd-Varnyai-puszta (TROGMAYER 1968.118.); Endrőd-l 19. lh. 8. sír (MAKKAY 1992.130.), Szarvas-Szappanos (KRECSMARIK 1915. 13.,KRECSMARIK 1915A. 19., MRT 8.385., TROGMAYER 1968.115.). Figyelemre méltó, hogy a 10 megfigyelt eset közül 6 egy lelőhelyen - Szarvas-Szappanoson - fordult elő. Más vonások A temetési rítus eddig leírt jelenségei mellett előfordul más, nem gyakori sajátosság is. A kis esetszám nem teszi lehetővé összetettebb hipotézisek felállítását, jelzi azonban, hogy eddigi ismereteink korántsem kielégítőek a Körös-Starcevo kultúra temetkezési szokásainak rendkívüli változatosságáról. Az egyik ilyen ritka vonás a gödörben, sírgödörben megfigyelt Unió kagylók jelenléte. Két sírból említhetjük ezeket (MRT 8.429., KALICZ ET AL. 2002. 18.), azonban a Szarvas-Petőfi utcai sír bizonytalanságai megkérdőjelezik a temetkezés Körös-Starcevo kultúrába tartozását. így a VörsMáriaasszony-szigeti temetkezés (3. kép) az egyedüli, ahol hitelesen igazolható, hogy a kagylók a temetési szertartás részeként kerültek a sírba. Mivel a csontváz alatt is fordultak elő kagylóhéjak, a kagyló sírba szórása a temetés kezdeti fázisától tarthatott (KALICZ ET AL. 2002. 18.). A másik - ritkán megfigyelhető és éppen ezért sokat vitatott - probléma a hamvasztás megléte a kora neolitikum időszakában. Több lelőhelyen kerültek elő égett emberi csontok temetkezésekből, így Endrőd-l 19. lh. (MAKKAY 1992. 133.), Szajol-Felsőföld (RACZKY 1988. 21.). Ezek alapján felvetődött, hogy ezek talán hamvasztásra utaló nyomok lennének. A kérdés vizsgálatánál figyelembe kell vennünk az ún. Vénuszok kérdését is. Mint ismeretes a magyarországi kora neolitikumból három lelőhelyről - Hódmezővásárhely-Gorzsa (GAZDAPUSZTAI 1957. 11.), Öcsöd (KUTZIÁN 1944. II/XII. 10.), Rákócziújfalu (KALICZ 1970. 2-4. kép) - ismeretes olyan teljesen ép, ember alakú edény, amelyeknek a funkciója egyelőre ismeretlen a kutatók előtt". Ezeken kívül mindössze három lábtöredéket ismerünk a mai Magyarország területéről: Hódmezővásárhely-Kotacpart-Vata-tanya (BANNER 1935. 118., 18. kép 19.), Rákócziújfalu-Cseber-ér (RACZKY 1980. 19., 10. kép 7a-c), valamint Kistőke-Karácsonytelke (FOGAS 2003. 55., 3. kép 2a-c). Makkay J. az antropomorf edényeket a Balkánon át az Égeikumig mutatta ki (MAKKAY 1974. 150.). Bizonyára fontos szerepet játszhattak ezek az antropomorf edények a korai neolitikum szertartásaiban, erre utal az, hogy előfordulásuk nem túl gyakori, megformálásuk igen kötött (RACZKY 1980. 19.). A három edény valószínűsíthető szerepére a gorzsai Vénusz világíthat rá. Ebben megégett gyerekkoponya darabokat találtak. A holttest edényben való elhelyezésére egyébként egyetlen példánk van a Körös-Starcevo kultúra elterjedési területéről, az anzabegovoi 33. sír, ahol újszülött csecsemőt temettek el ilyen módon (LENGYEL-NEMESKÉRI 1976. 416.). Nem szokatlan a kultúra temetkezései között, hogy egy-egy gödörbe több egyént helyeztek. Viszonylag nagy számban találkozunk ún. „tömegsírokkal". Ezek közös jellemzője, hogy egy-egy gödörben igen nagyszámú csontváz vagy azok töredékei kerülnek elő a temetési szertartásra utaló minden egyéb jellegzetesség nélkül: Endrőd-Kápolnahalom 1. sír (MRT 8. 129.), Mala VrbicaAjmana (8. kép; MIKIC 1988. 21.), Rudnik Kosovski (MIKIC 1988. 22.), Szarvas-Szappanos 10. sír (MRT8.385.),Velesnica2.sír(MiKic 1988.23.) és VincaZ. gödör (CHAPMAN 1983. 8., MIKIC 1988. 23.). A nagyszámú temetkezést tartalmazó gödrök mellett jelen vannak a 2-3 csontvázat tartalmazó objektumok is. Mindezek azt látszanak igazolni, hogy a kora neolitikum időszakában az elhunytról való gondoskodás nem tartozott a társadalom elvárt normái közé. 11 Ezekkel rokon a felgyői madártestű edény, amely azonban gyűrűs talpon áll és nem lábakon (CSALOG 1957.).