A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 46. (Nyíregyháza, 2004)

Természettudomány - Marcsik Antónia–Hegyi Andrea: Nyíregyháza–Manda-bokor lelőhely humán csontanyagának paleopatológiás elváltozásai

Marcsik Antónia Hegyi Andrea Összefoglalás A Nyíregyháza-Manda-bokor területén feltárt 42 egyén csontvázmaradványának paleo-patológiai vizsgálata során kiderült, hogy a kis létszám ellenére feltűnően magas a patológiás esetek száma. Az elváltozások gyakorisága miatt az egyes betegségcsoportok közül az ízületi megbetegedéseket - ezen belül a degeneratív formát - kell elsősorban kiemelnünk. Ez a megbetegedés mindkét nemnél előfordul, de a férfiaknál (érett, idősebb életkorúaknái) nagyobb a gyakorisága. Tény, hogy a spondylitis, arthritis gyakorisága az életkor előrehaladtával párhuzamosan nő, de a degeneratív folyamatok nem mindig párhuzamosak az öregedéssel. Genetikai, hormonális, metabolikus tényezőkön kívül számos megfigyelés bizonyítja a traumával, a foglalkozással, munkavégzéssel összefüggő, főleg egyoldalú terhelés, mikrotrauma szerepét (GÖMÖR-BÁLINT 1998.). Mint minden közösségen belül, a mandaiaknál is az elváltozások nagyobb gyakorisága a népesség életmódjára hívja fel a figyelmet. A spondylitis ankylopoetica (SPA) és a diffúz idiopathicus skeletalis hyperostosis (DISH) anyagunkban történő előfordulása azért jelentős, mert a magyarországi paleopatológiai irodalomban kevés ismertetést találunk mindkét megbetegedésre vonatkozóan. Ez a tény feltehetőleg a megbetegedés ritkább megjelenésével kapcsolatos. Spondylitis ankylopetica fordul elő egy honfoglalás kori (Algyő

1

), valamint néhány középkori széria humán csontanyagában (PÁLFI-MOLNÁR-BÉRATOWICKER-DUTOUR 1996., PÁLFI-ARDAGNA 2002., MARCSIK 1998.). A klinikai irodalomból tudjuk, hogy az SPA családi halmozódást mutat. A monogenetikusnak semmiképpen meg nem felelő öröklődésmenet poligenetikus voltát 1967-ben igazolták (GÖMÖR-BÁLINT 1989.). A mandai anyagban a 19. és a 24. esetében az SPA kezdeti folyamata figyelhető meg. Mivel a két sír a temetőben egymás mellett található, feltételezhetjük a két személy esetleges rokoni kapcsolatát. A diffúz idiopathicus skeletalis hyperostosis a spondylitis ankylopoeticahoz hasonlóan szintén ritka előfordulású. A jelenségről két középkori temető human leleteinek patológiás vizsgálatával kapcsolatban PÁLFI-ARDAGNA (2002.) és MARCSIK (1998.) ír. Anyagunkban a súlyos elváltozást mutató DISH újabb adat a megbetegedés térbeni elterjedésének kutatásához. A traumás elváltozások (spondylolysis, fractura), a metabolikus és hematogén megbetegedések csonttani manifesztációi, a fejlődési rendellenességek (sacralizáció, sacrum bifidum, fenestracio sterni) csak nagyon ritkán, összességükben három-négy egyénnél fordultak elő, míg a non-specifíkus gyulladások körébe sorolt osteomyelitis csupán egy esetben diagnosztizálható. Igen nagy fontossággal bír a csonttuberculosis és a metastaticus carcinoma esete. Mindkettő súlyos kórképet mutat, amiből arra következtethetünk, hogy a közösségnek a betegeket gondoznia kellett. (E tény pedig rávilágít a mandai népesség etikai felfogására.) A csonttuberculosis nem ismeretlen és nem ritka a történeti népesség körében. Eddigi tudomásunk szerint a leggyakoribb az avar korban volt, a honfoglalás korából a tb morfológiailag észlelhető csonttani manifesztációját nem ismerjük, a XI-XII. századtól kezdve pedig növekvő tendencia figyelhető meg a megbetegedés elterjedésében (MARCSIK-PÁLFI 1997.). így anyagunkban a csonttuberculosis újabb adatot szolgáltat a késő avar kori tb epidemiológiához. 36 felnőtt közül 12 egyénnél figyelhető meg caries és annak következménye. Ez a tény arra enged következtetni, hogy a mandai közösség fogazatának egészségi státusza rossznak, esetleg közepesnek mondható. Igen speciális az 5. és a 15. lelet fogazatának fejlődési rendellenessége, amely a két egyén genetikai kapcsolatát sejteti. 1 A X. századi temető embertani anyagának feldolgozását jelenleg végzi Marcsik Antónia és Szálai Ferenc. 258