A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 46. (Nyíregyháza, 2004)

Nyelvészet - Mizser Lajos: Északkelet-magyarországi helységnév-magyarázatok

Mizser Lajos Szabolcs megye Ágtelek: „a név eredetéről azt mondhatni, hogy azért nevezik Ágteleknek, mert ágazatja volt Esznynek, mint egy ág nyúllik ide Bereg és Ung megye közé." 1270-ben Ogteluk ~ Oghtelek, 1446-ban Aghtelek (NÉMETH 1997. 19.). Nem az ágazatból származik a név, hanem az ág szóból, melynek jelentése: 'vízfolyás', azaz a Tisza egyik ága mellett keletkezett település. 1920-1938 között Tiszaágtelek, majd Agovo, 1946-tól az ukránosított THCHHKa, 1992-től TncaarTejieK. Balmazújváros: „A Balmaz név kétségen kívül Szláv eredetű, épen úgy mint a Szomszéd Debreczen, Böszörmény és Szoboszló neve is. - Biztos megfejtése azok tiszte leend, kik a' régi Szláv nyelveket ösmerik." A felsoroltak közül csak Szoboszló szláv eredetű. 1411: Bolmaz, ez pedig kun eredetű személynévre megy vissza (FNESz I. 155.). Balsa: 1864: „Köztudomásbol annyit lehet tudni, hogy Balsa a' Tiszának a magyaroknak Munkáts felöli bejövetelekor Balsának neveztetett el, Bal partján feküdvén ez a hely 's ezt a' nevét mindég és mindenkor meg is tartotta." 1866: ,,A' község neve eredetéről köztudomásbol hagyományból, sött írott emlékekből is csak annyit lehet tudni, hogy nevét a tisza balpartján fekvésétől vette kezdetben." A két nagyjából megegyező leírásból csak annyi igaz, hogy a község a folyó bal partján van. 1291-től adatolható (FNESz I. 157.) változatlan alakban és személynévre megy vissza. Berkesz: „Hagyomány szerint a község neve a már jelenben nem létező, de régebben a község egy rétes helyen volt berkes vagy rakotyás helytől ered." A leírás csak sejteti az igazságot. Egy 1239-re keltezett hamis oklevélben fordul elő Berkez alakban; ez személynévi eredetű, mely a berek szóra megy vissza (FNESz I. 203.). Beszterec: „...hihetőleg ezen német névből Bester eck magyarittatott Beszterecznek, mely annyi mint legjobb szeglet, zug, minthogy a község külömben területével együtt a nemrég múltban a tisza árjától elöntvén gyakran egy kis főd nyelvre, egy zugba szoritatott fel..." Tetszetős magyarázat, de az igazságot máshol kell keresnünk. 1287-ben Byztruch néven említik e folyónévi eredetű (jelentése: gyors víz) községet (FNESz I. 208.). Budaiábrány: A község nevének eredetéről annyit tudni, hogy mint Puszta Ábrány a' Budai család birtokába jővén, általok nyeré jelenlegi nevét." Pontos a meghatározás, hiszen a névadás a század elején történt. 1901-ben Budaiábrányt és Szentgyörgyábrányt Nyírábrány néven egyesítették (MEZŐ 1999. 276.). Cserepeskenéz: „Mivel a helység agyagos földön fekszik, a legrégibb időkben fazekasok lakták, temérdek cserép edénnyel áraszták el a vidéket, innen vette Cserepes előnevét, Kenéz eredetét homály borítja." Csak az előtagot magyarázza, ami igaz is lehet. A falu 1226-ban a Váradi Regestrumban tűnik fel Kenesij formában, s ez személynévi eredetű (MEZÖ-NÉMETH 1972. 132— 133.). Az 1800-as évek legvégén az árvizek miatt a község új helyre települt, s 1908-ban hivatalosan is megerősítették a már használt Újkenéz nevet (MEZŐ 1999. 80.). Dombrád: „Nevét való szinüleg onnan nyerte, miszerint régibb időkben jelenleg temetőnek használt magaslatra építve az írna ház s néhány lakó házak, később a Családok szaporodván a domb vagy is magaslat elegendő tért nem nyújtott kenteiének voltak a domb alá építkezni, hol jelenleg is a' község áll, és ezen elnevezést innen származtatják. A mint ezt a ki kérdezet község öregjei elől adták." Tetszetős népi magyarázat, de a névadásra a térszínforma nem volt hatással. Szabolcs megye legrégibb községeinek egyike. 1067-ben Damarad alakban bukkan fel, és szláv eredetű személynévből származik. A domb szó analógiás hatása korán érvényesült: 1495 Dombrad (FNESz I. 383.), így nem véletlen, hogy a „község öregjei" is erre gondoltak.