A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 46. (Nyíregyháza, 2004)

Helytörténet - N. Dikán Nóra: A megyei sajtó és a nyíregyházi rádió munkatársai az 1956-os forradalomban

A megyei sajtó és a nyíregyházi rádió munkatársai... a tömegkommunikáció területén dolgozók forradalom alatti szerepét. Mindenütt folyt - tanácsi és pártapparátusban egyaránt - a létszámleépítés, s az ún. „racionalizálás", megvolt tehát a jogcím minden olyan munkatárstól való megszabadulásra, akikkel szemben a felettes szerveknek (jelen esetben a megyei pártbizottságnak) politikai kifogásai voltak. A taggyűlés vitájából az is látható, hogy már kiszivárgott, hogy a megyei pártbizottság politikai okokból több újságírótól szeretne megválni és elbocsátások várhatók a rádiónál is. A feszültség a taggyűlés alatt végig érezhető volt. A legtöbbjüket az foglalkoztatta, hogy kinek mi lesz a sorsa, megússzák-e fegyelmivel, vagy el kell hagyniuk a pályát. Bár a szerkesztőségből ekkor még Farkas Kálmán újságíró a legfőbb megyei párttestületnek, az MSZMP Megyei Intéző Bizottságának tagja és Soltész István, mint a lap főszerkesztője az intézőbizottsági ülések (párt vb-nek megfelelő testületnek) állandó meghívottja volt. Ők ketten, még Benkei András IIB-elnöknek a támogatásával sem tudták teljességgel ellensúlyozni Végh József kemény kritikáját, ugyanis Benkei András megyei titkári pozíciója ekkor még nem volt szilárd. Varga Sándor, a volt MDP megyei titkára, aki ekkor a nyírbátori járásban végzett pártszervezői munkát, ha nem is nyíltan, de szintén aspirált a megyei titkári funkcióra, s bírta az MSZMP KB Párt- és Tömegszervezetek Osztályának (PTO) támogatását, ami nem könnyítette meg utóda helyzetét. Az értekezleten Benkei András toleránsabb hangot ütött meg, igyekezett enyhíteni munkatársának kijelentéseit. Végh Józseffel ellentétben hangoztatta, hogy „itt senkit nem lehet ellenforradalmárnak tekinteni", de azt is éreztette, hogy a politikai hibák nem maradhatnak megtorlatlanul. Lesznek személyi konzekvenciái annak, hogy a megyei újság nem közölte a Zsenmin Zsipaó cikkét és Marosán György január 8-i rádióbeszéde

36 is megrövidítve jelent meg a lapban. A szerkesztőség párttaggyűlése utáni napon (január 22-én) az Agitációs és Propaganda Osztály a megyei IIB elé terjesztette javaslatát a sajtótól és rádiótól elbocsátandó munkatársakra. Azok a félelmek, hogy 4-5 embert politikai okokból el kell távolítani a szerkesztőségből, igaznak bizonyultak. Sőt a január 21-i szerkesztőségi párttaggyűlést megelőzően az elbocsátandók névsora már összeállt, csupán a testületi jóváhagyás volt hátra. Az ágit. prop, osztály a sajtótól Afra István, Kopka János, Balassa István és Kenyeres Irma, a rádiótól Vass Ottó, Trencsényi István leváltását és Zsurakovszky Mihály nyugdíjba helyezését javasolta, amit az intézőbizottság Kopka János esetében két, Afra István esetében egy ellenszavazattal elfogadott. Mivel a KB csak három fővel (15-ről 12-re) kívánta csökkenteni a szerkesztőség létszámát, az Intéző Bizottság még egyszer, január 30-án visszatért a témához. Az említett ülésen az apparátust Nagy Sándor ágit. prop, osztályvezető, a szerkesztőséget Farkas Kálmán és Csikós Balázs

37 képviselték. Az újságírók próbáltak érvelni az elbocsátások ellen, főként szakmai megfontolásokat említve: nagy a követelmény, kevés az ember, pontosan azokat a rovatokat kell erősíteni, ahol Afra, Kenyeres és Kopka dolgoznak, mégpedig az eseményrovatot. Egyben hangot adtak a bizonytalanságnak és félelemnek, amely a szerkesztőség munkatársai között úrrá lett az elbocsátások után, „hogy most ez a három személy van soron, majd utána jön a többi is." Az Intéző Bizottság véleménye azonban megmásíthatatlan volt, megerősítették Afra, Kenyeres és Kopka menesztését. Balassa rövid haladékot kapott, amíg nem találnak helyette tördelő szerkesztőt. Egyébként Áfra Istvánnak a statáriális bíráskodás elítélése miatt, Balassa Istvánnak pedig azért kellett távoznia, mert nem értett egyet a Kádár-kormánnyal, mert ellenezte Marosán György beszédének közlését és a független sajtó melletti érvelők egyike volt.

38 Ugyanakkor látható, hogy Benkei Soltész főszerkesztői pozíciójának megerősítésén fáradozott, Kopkát is szerette volna megtartani a pályán, ezért a rádióhoz való áthelyezését javasolta. Balassáról is az volt a véleménye, hogy az apparátusnak többet kellene vele foglalkoznia, hiszen „ha vita után meggyőzzük, elfogadja." 36 Marosán György szóban forgó beszédének részleteit lásd: Szabolcs-Szatmár Népe XIII. évf. 261. sz. (1956. nov. 10.) 1. 37 SzSzBMÖL XXVII.401.-1. f. III/6. őe. 38 SzSzBMÖL XXVII.401.-1. f. VIII/34. őe. 1959. szept. 30-i jkv.