A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 46. (Nyíregyháza, 2004)

Helytörténet - Bene János: Egy belügyminiszteri rendelet végrehajtására tett erőfeszítések Szabolcs vármegyében az 1920-as években

Egy belügyminiszteri rendelet végrehajtására tett erőfeszítések... A II. fejezet a lakóházak számának megfelelően írta elő a beszerzendő tűzoltószerek mennyiségét. így meghatározták az 50 lakóháznál kevesebb, az 50-300, a 300-700, a 700-1000 és az 1000-nél több lakóházat számláló települések tűzvédelméhez szükséges eszközöket. Példaként álljon itt a legkisebb településeken szükséges szermennyiség: „ ...legalább egy szívó-nyomó fecskendőt (két 80 mm-es hengerűt), 60 méter nyomótömlőt (országos egységes csavarral), 8 méter szívótömlőt, 1 csáklyát, 2 vasvillát, 1 petróleumos fáklyát, avagy lámpást, 1 fejszét, 2 vedret és 20 m nagyságú takaróponyvát" (kellett beszerezni). A rendelet szerint ezen eszközöknek a hatályba lépéstől számított egy éven belül a szertárakban kellett lenniük. A rendelet III. fejezete a tűzoltói készenlétről és a tűzjelzésről szól. Világosan meghatározták, hogy a 300 lakóházból álló településtől felfelé minden község köteles akár önkéntes, akár kötelezett tűzoltóságot fenntartani és éjjel-nappali tűzoltói készenlétet biztosítani, amely legalább két tűzoltóból kell, hogy álljon. Az ő feladatuk riasztás esetén a szerek üzembe helyezése, mire az önkéntesek a szertárhoz érnek a legelső tűzvédelmi- és mentő intézkedések megtétele is. A 300 lakóháznál kisebb településeken csak éjjel kellett készenléti szolgálatot teljesíteni. A következő egységben a tűzoltóság megszervezésének alapelveit rögzíti a rendelet. Tűzoltó akár önkéntes, akár kötelezett - csak feddhetetlen előéletű, a 20. életévét betöltött magyar állampolgár lehetett. Szól a rendelet a kötelezett tűzoltóságról is, melyet ott kellett létrehozni, ahol az önkéntes egyesületet nem lehet megalakítani. Előírták, hogy ebben az esetben is úgy kell szervezkedni, hogy átlagban a község minden 50 lakosára egy-egy tűzoltó jusson, de legalább 15 főből álljon az ilyen tűzoltóság is. A községi tűzoltóságokat azután a vármegyei tűzoltó szövetségbe kellett tömöríteni. A tűzoltás mesterfogásainak elsajátítására szervezett tűzoltótiszti tanfolyamok tartásáról intézkedett az V. fejezet, a VI. pedig a tűzvészek alatt tanúsítandó magatartásról szólt. Eszerint tűzvész idején a községek minden fogatát azonnal igénybe lehetett venni, ez alól senki sem kaphatott felmentést. Rendkívüli esetben mind a szomszédos községek tűzoltóságainak, mind pedig a közelben lévő hivatásos tűzoltóságnak kötelessége volt a segítségnyújtás. A VII. fejezet az első-, másod- és harmadfokú tűzrendészeti hatóságokat sorolta fel: elsőfokon a járási főszolgabíró, a polgármester, másodfokon az alispán vagy a székesfővárosi, illetve a törvényhatósági jogú városokban a tanács, harmadfokon pedig a belügyminiszter jogosult eljárni. A VIII. és IX. fejezet a büntető és a felügyeleti rendelkezéseket tartalmazza. A rendelet kimondta, hogy ezután a vármegyékben rendszeres, közszolgálati illetménnyel ellátott, vármegyei tűzrendészeti felügyelői állást kell szervezni a tűzrendészet nagyobb mérvű fejlesztése érdekében. A vármegyei tűzrendészeti felügyelő munkáját pedig a járásokban tűzrendészeti felügyelők és helyetteseik segítik. Nekik lehetőséget kell adni, hogy elvégezzék a tűzoltótiszti tanfolyamot is. A vármegyei tűzrendészeti felügyelő a rendelet szerint „ ...tűzrendészeti ügyekben a vármegye szakközege. Feladata főképpen: az egyes községekben — és az alispán utasítására rendezett tanácsú városokban is—a tűzoltóságok szervezését előmozdítani, az egyes tűzoltóságokat, azok felszerelését, a tűzoltószerek jókarban létét és megfelelő elhelyezését, továbbá a tűzőrségi készenlétet állandóan, szakszerűen felülvizsgálni és ellenőrizni... " Az utolsó - a X. fejezet - a záró rendelkezéseket tartalmazza. Eszerint a rendelet az 1925. május 4-i kihirdetés utáni nyolcadik napon lépett hatályba, s rendelkezéseinek végrehajtására a törvényhatóságok egy évet kaptak, 1926. június l-ig ugyanis mindenkinek részletes és kimerítő jelentést kellett tenni a meghozott intézkedésekről és az eredményekről (RENDELET 1925. 8-22.). A rendelet végrehajtása, illetve végrehajtatása a vármegyei adminisztráció első emberére, az alispánra várt. Munkájához sok segítséget nyújtottak - hivatalból - a járások főszolgabírái, valamint a vármegyei tűzoltó szövetség. A Szabolcsvármegyei Tűzoltó Szövetség 1908. július 8-án alakult meg, s működését a következő év elején kezdte meg. Ügyvezető elnöke akkor dr. Konthy Gyula városi orvos, a Nyíregyházi Önkéntes Tűzoltó Egyesület főparancsnoka volt. Konthy Gyula a nyíregyházi