A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 46. (Nyíregyháza, 2004)

Helytörténet - Bene János: Egy belügyminiszteri rendelet végrehajtására tett erőfeszítések Szabolcs vármegyében az 1920-as években

Egy belügyminiszteri rendelet végrehajtására tett erőfeszítések Szabolcs vármegyében az 1920-as években Benejános Az I. világháború befejezése, majd a trianoni békediktátum utáni súlyos gazdasági helyzetben az egyre inkább magára találó Magyar Országos Tűzoltó Szövetség mind határozottabban sürgette a hazai tűzvédelem hatékony megszervezését elősegítő tűzvédelmi törvény megalkotását. E munkában élenjárt a szövetség 1902-ben megválasztott elnöke, gróf Széchenyi Viktor nemzetgyűlési képviselő, aki már első beszédében - 1920. április 24-én - felhívta képviselőtársai figyelmét a tűzrendészet fejlesztésének szükségességére és fontosságára, s kérte a tűzrendészeti törvény soron kívüli megalkotását (MINÁROVICS 2002. 16.). Ugyanezt kérte a szövetség 1920. november 6-án Budapesten tartott XIX. nagygyűlése is, hozzátéve azt, hogy a tűzrendészet költségeinek fedezését a biztosító társaságok megadóztatásából lehetne fedezni (RONCSIK 1935. 238-239.). Az évekig elhúzódó egyeztetések után végül is nem született törvény, de a belügyminisztérium komoly munkával egy korszerű, mindent átfogó rendeletet alkotott. Ez volt a 230.000/1925. B.M. számú rendelet, mely egyben kiegészítette, sok helyen módosította az addig érvényben lévő, akkorra már elavult 53.888/1888. B.M. számú rendeletet. Az új jogszabály megalkotásának szükségességét a minisztérium az alábbiakban indokolta: „A tűzrendészet jogához és ezzel kapcsolatban az emberéletet, s vagyont, tehát nemzeti értékeket veszélyeztető tűzvészek pusztításának lehető megakadályozásához országos érdekfűződik. Kiváltképpen fontos ez - nemzetgazdasági szempontból is - hazánk jelenlegi súlyos helyzetében. Annál sajnálatosabb, hogy az országban mind sűrűbben előforduló tűzesetek körülményeit részletesen megvizsgálva azt kell megállapítanom, hogy tűzrendészetünk nagy mértékben hiányos, az a közöny pedig, amellyel egyes vidékeken közigazgatásunknak ezt az egyik legfontosabb ágát-főként a tűzoltóságok szervezését és felszerelését - kezelik, szinte már a lelkiismeretlenséggel határos. Megállapításom szerint ennek oka nem annyira az elvi rendelkezések hiányában, hanem inkább abban rejlik, hogy a fennálló szabályok - elsősorban pedig a tűzrendészetről szóló 53.888/ 1888. B. M. szám alatt kiadott alapvető rendelet rendelkezései - teljes egészükben nincsenek mindenütt végrehajtva. Ezért legfőbb idejét és szükségét látom annak, hogy addig is, amíg országunk helyzete a tűzrendészetnek és főképp a tűzoltóság intézményének szélesebb keretek között való újjáépítését megengedi, az imént idézett s az alábbi rendelkezésekkel a szükséghez képest módosított, illetőleg kiegészített 53.888/1888. B.M. számú rendelet tökéletes és lelkiismeretes végrehajtását minden körülmények között biztosítsam." A 10 fejezetből és 28 §-ból álló rendelet a megelőző és a mentő tűzrendészet valamennyi területét átfogja. Az I. fejezet minden település számára (az elöljáróság fegyelmi felelősségének terhe alatt) kötelezővé tette a tűzrendészeti és az építési szabályrendeletek megalkotását. NyJAME XLVI. 2004. 195-215.