A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 46. (Nyíregyháza, 2004)
Régészet - Czető András: Tiszabezdéd újabb régészeti lelőhelyei
Czető András homokhalom magaslik, ennek északi lejtője képezi a lelőhely északi határát - bár magán a buckán alig akadt lelet, inkább attól nyugatra, az alacsonyabb részeken. A terület nyugati részének déli, műút felőli negyede enyhén hullámos, lapos homokhát - észak felé lejteni kezd, a talaj sötétebb színűre vált. Az ENy-i sarok mélyebben fekszik, valaha egy nagyobb kiterjedésű állóvíz volt itt. Részben emiatt telepedhettek ide az őskor emberei, részben a könnyen megművelhető, laza talaj miatt. A lelőhely keleten a mai kis erdősáv (széles fasor) és földút alatt is folytatódik, s áthúzódik kissé a szomszédos Buglyos-tó dűlő Első lénia nevű részébe is. Ott is volt hajdanán egy kis tó, annak az egykori nyugati partja képezi a lelőhely keleti határát. A lelőhely igen nagy (2-3 hektár) kiterjedésű. A leletek nagy területen szétszóródva kerültek elő. A fasor miatt a műúttól 15 méternyire kezdődő szántóföldet a bitumenútra merőlegesen (a földúttal párhuzamosan) szántják, éveken át kukoricával vetették be, így tavaszonként annak sorai között oda-vissza járva szedtük össze az eke által kiforgatott, eső által kimosott leleteket. A kukoricasorok déli végében is akadt néhány obszidiánszilánk és edény töredék, a leletek zöme azonban beljebb került elő, a szántóföld szélétől 60-80 lépésnyire megfigyelhető első kis homokháton. Ez szántás után a földútról jól látható: K-Ny irányban húzódik, a leletek szóródása ezt követte, a tengeri sorokra merőlegesen. Egy észrevehető keskeny sávban sűrűbben fordultak elő a leletek. A hajdani település házsora e kis homokhátra épülhetett, annak irányát követhette, de nem teljes hosszúságában, hanem csak a közepe táján. (Legjobb viszonyítási pont ehhez a műút mellett álló, a földúttól számított második villanyoszlop: ennek vonalától keletre is, nyugatra is 30-40 méternyi szélességben koncentrálódtak a leletek.) A lelőhely nyugati határának az ezredfordulón telepített gyümölcsös szélét tekinthetjük, mivel annak helyén korábban sem találtunk leleteket, s azóta a fasorok közötti megművelt területeken is hiába keresgéltünk. 1997 őszén a 6. osztályos Orgován Károly szólt, hogy krumpliszedés közben cserepeket talált itt. Kimentünk néhányan vele, s a keskeny krumpliföldön meg a mellette lévő kukoricásban valóban rábukkantunk néhány újkökori edény töredékre. 1998 tavaszától kezdve egybefüggően kukoricásként művelik a 4 hektárnyi területet. 6 évig minden kora nyáron visszatértem ide, hol egyedül, hol tanítványaim kisebb-nagyobb csoportjával, hogy összegyűjtsük az eke által kiforgatott, eső által kimosott kerámiát és kőeszközöket. A leletek helyben folytatott kőeszköz-készítésre utalnak, 2 csiszolt kis kőbalta is akad köztük. 8. Cudar-dűlő Helye: 882° 15' hosszúság és 341° 25' szélesség táján. A község központjától KEK-re. A Sport utcán ÉK-i irányban elhagyjuk a falut, a regionális szemétlerakó felé tartunk, de az elágazástól (amillecentenáriumi emlékműtől) majdnem két kilométerre rézsút balra letérünk egy nagyon elhanyagolt műútra (a régi országútra). Ezen mintegy 400 métert megtéve, jobbra (délre) egy kis dűlőút vezet a szántóföldek közé, a regionális szemétlerakó felé. Ezen kb. 220 lépést megtéve balra (keleti irányba) kell fordulni, innen újabb 80-100 lépésnyire hosszú, széles, lapos homokhát húzódik E-D irányban, ennek a garmadának a déli végéhez közel, egy kis homokháton terült el a lelőhely. Ettől keletre a kis mélyedésben agyagosabb talaj tanúskodik arról, hogy itt egykor állandó jellegű tó (nyírvíz) terült el, azon túl emelkedik a felszín a tiszaszentmártoni erdő felé. 2003. május 8-án a történelem szakkörösökkel terepbejárásra mentünk a Cudar-dűlőbe, mert ott addig még nem jártunk. Szerencsésen rá is bukkantunk egy rézkori vagy bronzkori lelőhelyre. Néhány edénycserép után Balogh Ágnes egy kis csiszolt kőbalta hosszanti felét hozta oda nekem, ettől még lelkesebben és figyelmesebben keresgéltünk. Május 12-én és 23-án módszeresebben és alaposabban is végigböngésztem a lelőhelyet, így már értékelhető leletanyag gyűlt össze.
