A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 46. (Nyíregyháza, 2004)

Helytörténet - Fábián László: A régi csengeri fahíd

A régi csengeri fahíd 17. kép A híd és környéke 1860-ban (II. katonai felmérés) Abb. 17 Die Brücke und ihre Umgebung 1860 (II. Militärischen Aufnahme) összefutásánál a házak megszűnnek. Ez a rész még máig is Kispiac néven ismert. A

II. felmérés szelvényén (17. kép) - majd száz év múltán (1861) - a hídra vezető úton már látunk egy-két házat, bár még elég ritkásan. A

III. felmérés (1884) - tehát mintegy húsz évvel később -jóval sűrűbb beépítést mutat (18. kép). A vashíd meg-építése után a hozzávezető megsűrűsödött forgalom miatt pár év elteltével Csengerben megépítették az első kövezett utcát, amelyiket az 1920-as évekig Köves utcának neveztek (később gr. Bethlen István utcára keresztelték, jelenleg Béke utca). Tulajdonképpen ez lett Csenger főutcája, a köz-ponttól soros beépítésű zsidó üzletek-boltok sorakoztak. Az úgynevezett Kispiactól leágazó utca már hivatalosan is a Híd utca nevet viselte, megjelentek itt is az utcafrontos, polgári jellegű, igényesebb házak, melyeket a híd kereskedelmi jelentőségét igen korán felismerő zsidó kereskedők laktak. * * * A tavaly nyári alacsony vízállás más meglepetéseket is tartogatott. A korábban tárgyalt hídtól Csenger, illetve a vízmérő irányába, majd' egészen a kanyarig felfelé több helyen kisebb-nagyobb cölöpcsoportok látszottak. Ezekre már nehezebb volt a magyarázat. A vízmérővel „srévizavé" szemben, a tótfalusi „palajnál" volt a két legnépesebb csoport egymástól kb. 30 méterre. Maguk a cölöpök - átmérőjük átlagosan 25 cm volt - egymástól többékevésbé szabályos távolságra, 60-90 cm-re álltak. Jó mélyen le voltak verve a fenékbe, a közelben dolgozó homokkitermelő markológép kihúzott egyet közülük, s ez mintegy 2,5 méter hosszú volt. (Sajnos másnapra, mire bevitettem volna a múzeumba, már ellopták.) Több feltevést átgondolva a legvalószínűbb az, hogy ezek a cölöpcsoportok az egykori szamosi vízimalmok ún. malomgátjai, illetve a kikötésre szolgáló „őrkarói" voltak. Csengerben egy XII. századi oklevél már malmot említ. 1239-ből a Kata nembéli Ponyth (a Csaholyi-család egyik őse) kárpótlásul két várjobbágytól részt kért Csengerben. „Két ekényiföldet adott a várjobbágyoknak s ezért cserébe kapott egy nemes ülésnek való helyet (locus curie) és egy malom helyet a Szamos vizének öszvefolyásán. " (SZIRMAY 1810. 129.) Ezen a helyen a Csaholyicsaládnak volt malma évszázadokon keresztül. 1602-ben a Csaholyi örökségből részesülő Prépostvári István jussán Prépostvári Sára, Alaghy Ferencné kapta a csengeri vízimalmot, de a jövedelme fele részben Kóródi Ispán István és Prépostvári Anna fiát, Istvánt illette. A Csaholyi-család és rokonai után a Melith família örökölte a malmot. Mikor 1782-ben tanúvallomást tartottak egy telek felől, azt a kérdést is feltették a tanúknak: „ Vallya meg, hol volt, melyik oldalán a kérdett teleknek a Szamoson vízi malma Melithnek és bejáró uttya vagy sikátora a malomhoz? A három kihallgatott tanú, Bélteky Ferenc 67 éves, Hadady Gábor 83 éves és Kotor Pál 81 éves vallomásaiból kiderült, hogy a Melith185 18. kép Csenger a híddal (1884 - III. katonai felmérés) Abb. 18 Csenger mit der Brücke (1884 - III. Militärischen Aufnahme)