A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 46. (Nyíregyháza, 2004)

Helytörténet - Fábián László: A régi csengeri fahíd

A régi csengeri fahíd ellenfal épp úgy, mint a szárnyfalak egy-egy cölöpsorhoz támaszkodó deszkafalból állnak. A cölöpsor tetejét az ún. süveggerenda fogja össze. A földnyomást a deszkák és az alátámasztó cölöpök hajlítás elleni szilárdsága viseli (12. kép). A süveggerenda szolgál a hídfőknél a hídszerkezet felvételére is, többnyire ún. nyereggerenda közvetítésével. Ezen támtartók fölé kerül aztán a padlóborítás. A fa- és a vashidaknál a hídpálya legegyszerűbb fajtája a fapadozat v. „hídlás". Gyakran alkalmaznak azonban az ilyen padlózaton is kavicsterítéket. (BUDAY 1895. 179.) Mind a fa, mind később a vashidak padlózatához csak tölgyet vagy vörösfenyőt lehetett használni (MRT 1.1895. 429.). Az I. katonai felmérés (13. kép) után alig tíz évvel, 1794-ben még határozottabb bizonyítékunk van a fahíd meglétére. Ugyanis Gvadányi József költő Peleskéről sokat járhatott rajta, mert a peleskei nótáriust, Zajtay uramat utazásai során a csengeri hídon lovagoltatja át verses regényében. így írta: „ Tótfalusi hídon ált' menvén elhagytam a Szamost, Csengerben semmit sem mulattam. " (MOLNÁR 1983. 157.) Szirmay Antal Magyarország leírása című munkájában, 1810-ben említi, hogy „ a Szamoson a'vármegye nagy költséggel hidat tart fent. " (SZIRMAY 1810. 128.) Hídmester is volt alkalmazva, kinek fizetése 150 R. forint volt (SZIRMAY 1810. 142.). Ezt a hidat 1839-40-ben elbontották. Ezzel kapcsolatban olvashatjuk a csengeri Földesúri Jegyzőkönyvben, hogy 1839. július 5-én „ a híd elbontása miatt a vásár zavaros volt. " Egy évvel később, 1840. okt. 18-án tartott csengeri gyűlésben „Mayer Mihály haszonbérlő folyamodik a Mlgos és Tettes földesuraságokhoz, hogy a Csengeri Szamos hídja elbontásából következett kárait tekintve a haszonbéri szerződést kevesebbíttessen, vagy a haszonbérlete hosszabbítsák meg. " Persze, hogy panaszkodott, hiszen már 7535-ben „ meghatároztatok egy kocsma a Szamos hídja végén ", s ő ennek jövedelmétől esett el. Még az 184l-es évben is gondokat okozott a híd egy éves hiánya, bár az időközben felépült. „ 1841. április 15. Szemmellátás és tapasztalás is bizonyítja, hogy a Csengeren keresztül az utazást és túl a Szamosi-aknak a vásárokra j árhatást ...a hídnak huzamosabb időkig nem használhatása elzárta, sőt azt a közelebbi jégmenés újabban úgy megrongálta, hogy szinte 3 hónapok kívántatnak annak helyreállítására.. " Máyer Mihály uram ismét csak „ előterjesztvén azon előre nem képzelhetett károsodását, mi a csengeri hídnak hosszas ideig nem járhatása miatt reá háramolt. "' Erről a már 1841-ben újjáépült Szamos hídról 1843-ban Riskó Józsej'vármegyei esküdt és Domahidy Pál főszolgabíró a következőket jegyezte fel: „ ...ezen város (Csenger) és a Szamoson túl napkeleti oldalon fekvő Komlód-tótfalu helysége közt a megye mindenki által szabadon járható költséges hidat tart az ottan keresztül járó nagy országútján " (MOLNÁR 1848. 1.). Ám a folyó nem igen kímélte a testén áthúzódó emberi építményt. Bizony rendszeresen rongálta jeges vagy zöld áradásaival, mint azt a korabeli városi jegyzőkönyvek bizonyíták. „ 1845. Május 23. ..az ugarmezőn, Tót uttza vége alatt nyugatról volt a vásár, szép csendes időben. Nagy sokadalom volt, noha az árvíz is hátráltatta.'''' A legnagyobb kárt azonban 1847 tavaszán szenvedte. Az akkori jeges árról még a fővárosi Jelenkor című újság is megemlékezett emígyen: „A Szamos jégpánczélj át leöltvén, olly irtóztató ár dühhel rontott a két part mellékére, hogy a Szamoson a Szatmár-Németi sz.kir. város nagy fahídjának a harmadát szétrombolta, kétharmadát pedig elsodorván, Övári és Vetés közt telepítette le. (Jelenkor 1847. április 3. szám) Április 11-én pótlékul hozzáfűzi Jókai: „... hogy a csengeri hidat is elsodorta a Szamos jege és árja, pedig alig múlt hat éve, hogy újjonnan építtette a nemes megye. Mind a szatmári, mind a csengeri óriási faczölöpökön állott, s úgy tetszik míg íves vagy boltozatos hídra nem teendenek szert, valódi szakértő által az illetők, és Szamosukat nem fékezendik, addig a tartósságra nem is számíthat hídjára nézve a nemes megye, sem Szatmár város. " (JÓKAI 1965.117., 123.) Mi még hozzáfűzhetjük, hogy Csenger város sem,, számíthatott semmi tartósságra, hídjára nézve." Erre a fent említett 1847 tavaszi nagy árra a csengeri városi jegyzőkönyvben 1 Csenger Város földesúri Jegyzőkönyve. Kézirat. Csenger, Helytörténeti Múzeum.