A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 46. (Nyíregyháza, 2004)

Helytörténet - Fábián László: A régi csengeri fahíd

A régi csengeri fahíd Pár évig, a „zavaros időkre " hivatkozva előbb Szatmáron, majd Csegöldön tartották a gyűléseket a vármegyei nemességnek, de az 1614. június 4-e\ csegöldi gyűlésen kimondták: „ ...sem a jelenlévő, sem a távollévő nemesek nem értenek egyet azzal .... hogy a törvényszékek és a közgyűlések színhelyét ... Csegöld faluba tették át, mivel a nagy távolság, az utaknak a gyakori áradások következtében való nehéz volta a becsi réven való késedelmeskedés miatt e Csegöld nevű helyet... alkalmatlannak és kényelmetlennek találták, ... ünnepélyes tiltakozás formájában kijelentik, hogy soha erre a helyre sem törvényszékre, sem közgyűlésre nem jönnek. Ugyanis a zavaros időkben tették át a közgyűlések színhelyét és a törvényszéket Csengerből... most az isten akaratából az idők békésebbé válása után ismét régi helyére, Csenger mezővárosába tegyék vissza ezt a Csengert mint alkalmasabb megfelelőbb helyet el fogják fogadni és a korábbi helyén megnyugodnak. " Nem sokkal később, 1614. augusztus 14-én Szatmáron már határozatban is kimondták, hogy „A törvényszékek és közgyűlések tartására, mint legalkalmasabb hely a nemesség egyhangú szavazatával választatott Csenger mezőváros. " (BALOGH 1986. 179.) A Rákóczi szabadságharc kezdeti időszakában (1703-1704) értékelődött fel ismét Csenger. A szatmári vár a császáriak kezén volt még, ezt igyekezett Rákóczi ostromgyűrűbe zárni, elfoglalni. Ostromát két hónapon keresztül személyesen irányította. A hadi események a fejedelem útját máshová vitték, ám az itt hagyott sereg fegyelmezetlensége komoly gondokat szült. Az ostromgyűrű felújítására sereget akart összevonni. Hogy ez a sereg a Szamoson át tudjon kelni, Csengéméi hidat kellett építtetni. Ha volt is kompátkelési lehetőség, ezen egy sereg átszállítását nem lehetett volna megoldani, tehát egy stabilabb, nagyobb tömegeket megbíró, s annak gyors mozgását biztosító hídféleséget kellett a Szamosra tenni. Rákóczi leveleiben egyre sürgeti Buday István „generális-Főstrázsamestert" ennek a hídnak megépítésére. Ezt írta március 1 -én: „ Az hidat Csengéméi által csinálván... igyekezzék azon, hogy... az ellenség excursióját impediálhassa-gátolja. Nemes Szatmár és Ugocsa vármegyéknek irtunk ... concurr áljának a híd csináltatásához kívántató fák és manuális munkásokban. " Hallgassuk meg Buday reflexióit is a fejedelem hídépítést sürgető rendeleteire: február 27-én jelenti: „Mihent elérkeznek hozzám Esze Tamás és Móritz István uraimék, Csengerben szállok, ott hidat köttettem által. ... köteleket most csináltatok" Marc. 5. „Ácsoknak a kik tavaly sánczba dolgoztak, meg nem fizettek, kiknek fogadására s egyéb szükségekre is pénz kellene. " (ESZE 1975. 210.) Az idézett szövegekből nyilvánvaló, hogy a kurucok maguknak a Szamoson keresztül lábbó hidat kötöttek (6. kép). „A lábbó híd Hlyen formán készült: vesszőből fontak két kötelet, vagy czajtát, mint a mellyel a hajós malmokat szokták kikötni, ezen két czajtát illendő messziségre egymás mellett által kötötték a Szamoson, úgy hogy egyszersmind a víz színén is feküdjön, ezt berakták fákkal, és ha víz áradt feljebb tekerték, ha apadt, leljebb bocsátották, hogy mindenkor a víz színén legyen, és a terhet a víz tartsa. " E leírástól a kurucok csengeri hídja legfeljebb abban külön-bözhetett, hogy ezt nem vesszőből, hanem kenderből font kötél tartotta (ESZE 1975.208.). Ez a híd természetesen provizórikus megoldás volt, a harci események után valószínűleg elbontották vagy az első jégzajlás elvitte. Az 1700-as évek végéről van ismét értékelhető adalék a csengeri hídról. Az I. katonai felmérésben (1783-1785) Csengéméi ezt írták: „A Szamos folyó itt 90-100 lépés széles, mélysége különböző: 1-6 öl. Egészen meredek partja van medre részben agyagos, részben homokos. Partja 2-4 öl magas. Gyalog sehol sem lehet rajta keresztülmenni, a hidak meglehetősen rosszak. " (PÓK 1998. 67.) Tehát egyértelműen hidat - nem révet, nem is kompot - említenek, talán csak a többes szám nem érthető. Ám kétséget nem hagy az állandó, épített szerkezetű hídról maga a térképrajz (13. kép - PÓK 1998. XXIX. Col.13. sect). Itt jól lehet látni folyamatos, párhuzamos vonallal jelölve a hidat Csenger és Tótfalu között. Hogy mikor építhették, további kutatást igényel, de tény hogy a XVIII. század végén már állott.