A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 46. (Nyíregyháza, 2004)

Régészet - Prohászka Péter–Révész László: A tiszabezdédi honfoglalás kori temető Jósa András vázlatainak tükrében

A tiszabezdédi honfoglalás kori temető Jósa András vázlatainak tükrében Prohászka Péter - Révész László Bevezetés A tiszabezdédi honfoglalás kori temető kétségtelenül a korszakkal foglalkozó szakirodalom leggyakrabban idézett lelőhelyei közé tartozik. Ennek oka egyrészt a temető 8. sírjában előkerült, kereszttel, palmetta mintával és mitikus állatalakokkal díszített tarsolylemezének egyedi voltában kereshető. Fontos szerephez jutott a temető a X. századi magyar társadalom szerkezetének vizsgálata során is, László Gy. ugyanis a honfoglaló nagycsalád hagyatékaként azonosította e lelőhelyet (LÁSZLÓ 1944. 126-134.). A tiszabezdédi temető ily módon nagy hatású hipotézisek kiinduló pontjává vált, ugyan-akkor egyre gyarapodtak a kételyek is a forrásértékével kapcsolatban. Elkerülhetetlenné vált a leletek alapos kritikai vizsgálata, amelyre az elmúlt esztendőben sor is került (RÉVÉSZ 2003A. 137170., RÉVÉSZ 2003B. 432-440.). E munkálatok során minden fellelhető adatot igyekeztünk hasznosítani, de azt magunk sem gondolhattuk, hogy a sírokra vonatkozó, korábban még csak nem is sejtett dokumentumok lappanghatnak a levéltári raktárak mélyén. A tiszabezdédi temető kritikai értékeléséhez azonban komoly segítséget jelenthet egy eddig fel nem dolgozott forráscsoport, amely 2004 elején került elő az Országos Széchenyi Könyvtárban. Itt Hampel József Pannónia archaeológiájára vonatkozó iratai átnézése során bukkantunk rá Jósa Andrásnak a tiszabezdédi temető sírjait leíró és -rajzoló(!) lapjaira, melyek Hampelnek a Dunavidéki lovas istenség emlékeit taglaló jegyzetei közé voltak beszorítva (OSzK FolHung 1698). A Jósa-féle sírlapok sajátossága, hogy a tanulmányánál bővebben írja le a feltárt sírokat, lerajzolva a bennük talált tárgyakat, illetve egy csontváz rajzán elhelyezve azokat. E jegyzetekre már a bezdédi temető közlése során is utalt: ,JEzek után sorra ismertetem a sírokat a mint azok egymásután megásattak, azon jegyzetek alapján, melyeket tettem, és a melyek tőlem nem függő okok miatt hiányosak ugyan, de mégis többet érnek, mintha semmi feljegyzés nem történt volna." (JÓSA 1896B. 390.) A vázrajzok alkalmazásának fontosságát mutatja, hogy Jósa közel két évtizeddel később a kenézlői honfoglalás kori temető közlésénél - egyes sírok esetében - azokat tanulmányában elhelyezte (JÓSA 1914. 310., 313., 317., 319., 323., 328., 332., 336.). A bezdédi temető esetében nyilvánvalóan a könnyebb megértés miatt készítette a sírlapokat, bejelölve a feltárók megfigyeléseit, illetve a tárgyak helyét. E rajzok alapjául - mint arról tanulmányából értesülünk - a sírokat ténylegesen feltáró Vidovich László főszolgabíró jegyzetei és saját észlelései szolgáltak (JÓSA 1896B. 386.). Mint az a leírásaiból kitűnik, fő forrásai e jegyzetek voltak, melyeket a 14., 15. és 17. sír kibontásánál tett saját megfigyelései is kiegé-szítettek (JÓSA 1896B. 388.). Sírlapjai és rajzai segítségével a felmerült kérdések jelentős részét sikeresen lehet megválaszolni, ugyanakkor olyan tárgyak rajzai is megtalálhatóak, melyek nem jutottak a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe. Csak sajnálhatjuk, hogy a 8. sírnál a tarsolylemez, a szablya és a többi tárgy helyzetét bemutató melléklet nem volt a sírlapok között, azonban nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy egyszer talán ez is előkerül. NyJAMÉ XLVI. 2004. 137-168. 137