A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 46. (Nyíregyháza, 2004)

Néző István: Senkim, Barátom. Czető András tiszabezdédi tanár, könyvtáros emlékére

Senkim, Barátom Czető András tiszabezdédi tanár, könyvtáros emlékére Feketén, röviden kopognak a szavak: „...tragikus hirtelenséggel... " Nyomukban hol kongó üresség, hol egymást váltó, taszító gondolatok a fejben, érzelmek a szívben: Az nem lehet, hogy Te is megtetted azt, amit már előtted oly sokan! Az nem lehet! De lehet! Amíg ember él, mindig lehet. Ok van millió és millió. Élet azonban csak egy. Az az egy a jelenben elviselhetetlen volt a számodra, s tudtad azt is, hogy a jövőt már csak zálogba bírhatod, s a NAGY ZÁLOGHÁZAS jelentkezésekor vissza kell adnod. Mivel „ Sehol írt nem leltél arra, hogy ne fájjon a képzelt kín e földi tájon ", Te a saját okoddal bővítetted a legvégső okok tárházát. Nem, nem akartam elhinni, hogy „Mintgondolatjel, vízszintes a tested. " Hiszen a közelmúltban még beszélgettünk, tervezted, hogy tovább gyarapítód Tiszabezdédre vonatkozó adataidat, egy későbbi nagy mü reményében. Még alig egy hónapja, hogy a Tiszakönyök Tükrében olvastam az általad latinból fordított határjáró oklevelet. S most mindennek vége! A nagy mü torzóban maradt. Az éveid számát tekintve befejezetlen az életed is, a 43-as szám után már nem írnak többet. De nem befejezetlen mindaz, amit elkezdtél! Aki ismerte a Te aprólékosságnak tűnő precizitásodat, azt tudja, hogy amibe belekezdtél, azt bevégezted. Úgy, ahogy helyetted senki sem tudta volna. Bevégezted e földi pályádat is. Nem találkozunk már a könyvtárban, többé már nem hajolsz céduláid fölé. Nem futunk össze a Nyíregyházára tartó vonaton, hogy aztán együtt menjünk a levéltárba. Soha nem járod már tanítványaiddal a határt, hogy kutasd az egykor élt emberek fellelhető nyomait. Nem kalauzolod - segítő tanácsokat adva - a megyei múzeum munkatársát. A múltat kutattad, s immár Te is múlt vagy. A Te nyomaidat még könnyű fellelni, annál nehezebb lesz követni, folytatni. Odakinn hamarosan a fák virágba borulnak, „ az élet megy tovább, nyárra már körötted zöldell, belőled hajt az ág. " Bennünk - azok belsejében, akik ismertünk - most mégis tél van, hideg tél. Kisvárda, 2004. március 19. NÉZŐ István