A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 46. (Nyíregyháza, 2004)

Régészet - Makkay János: A magyar őstörténet és a nyugat-szibériai ’magyar őshaza’ néhány kérdése

Makkay János tehetjük - az ősmagyarság régészeti hagyatéka lehet." (Fodor István in: HONFOGLALÓ MAGYARSÁG 1996.13.)

75 Jómagam azonban nem tartozom közéjük. Ugyanis sokkal nagyobb ütemben gyarapodnak az olyan adatok, amelyek a Szintasta-Árkáim csoportosulás, nagyobb összefüggésben az Andronovó kultúra és utódai új régészeti ismérvei alapján másként mutatják a dolgokat. A nyugat-szibériai ősmagyar őshaza hívei mondhatják akár azt is, hogy a Szargat kultúra kizárólag iráni jellegű ismérvei a Kr. e. VI. század után egyszerűen megmagyarázhatóak: az ősmagyarok - talán éppen a délről folyamatosan beköltöző irániak nyomására - már elvonultak délre [ez lenne az ősmagyarság területi kiválása Kr. e. 1000 és mondjuk 600-500 között], és a Szargat kultúra népessége csak a helyüket foglalta volna el. Ez a talán csábító megoldás azonban nem járható út. A legújabb régészeti kutatások ugyanis azt bizonyítják, hogy ezek a Szargat kultúra előtti eredeti, de legalábbis eredetibb, Irtis-Tobol-Isim-i őslakók már indoeurópaiak voltak, mégpedig a Szintasta-Árkáim kör népességének közeli rokonai. Régészeti anyagukat a Taskovó kultúra néven tartják számon a Tobol alsó folyásának mentén, az erdős sztyepp legészakibb peremén. Mára megismert lelőhelyeik a Tavda és a Tobol összefolyása mellett pontosan a 'magyar őshaza' nyugati harmadára esnek, és onnan nyugat felé majdnem az Urálig terjednek. A kultúra fél tucat telepén folytak az elmúlt két évtizedben alapos ásatások. A telepek szerkezete, a házak építésének folyamata (például az építési gödör-áldozatok), a rendszeres (iráni típusú) tűzáldozatok kifejezetten indoiráni sajátosságok. Új a kerámiájuk is, mégpedig olyan, amely nem származtatható a terület korábbi, 'bennszülött' fajtáiból. A telepeken fémfeldolgozás - rézöntés és bronzötvözés - is folyt, hasonlóan a Szintasta-Árkáim csoport nagy ősiráni településeihez. Az ilyen, és további hasonló jellemzők (például hatalmi jelvényekként szereplő buzogányok, 'lapátok' és más adatok) alapján állapították meg nemrégen, hogy a III. és II. évezred fordulója táján, amikor a klímaváltozások miatt a legszárazabb lett arrafelé az éghajlat (kezdtek kiszáradni a mocsarak), folytatódott külső eredetű népességek beáramlása a Tobol völgyébe. Ilyenformán alakult ki a Taskovó kultúra, valószínűleg a III. és II. évezred fordulóján egy indoeurópai népességnek kelet és északkelet felé való terjeszkedése és „kolonizációja" következtében. Sőt, az egyik feltevés szerint Taskovó a legkorábbi indoiráni bevándorlás bizonyítéka lehet az Urálon túli területekre, még akár SzintastaÁrkáim nagy korszaka előtt (KOVALYOVA-RYZHKOVA 2002., GRIGORJEV 1999. 191-205., a 40., 44., 46. ábra, GRIGORYEV 2002.). A feltárt leletek radiokarbon mérései Kr. e. 1700-1500 közötti adatokat mutatnak. A régészeti anyag minden porcikája ősiráni - vagy akár indoiráni, esetleg tehát még andronovó előtti - sajátos-ságokat mutat: olyan összefüggései vannak. A térség tehát lehetett egy hajdani, még régebbi finnugor őshaza terjeszkedő ősirániak által valamikor 2000 és 1500 között elfoglalt része, de magyar őshaza Kr. e. 1000 táján és előtte nemi Az ősmagyarok, vagy bármely más finnugor néptörzs bármikor és bárhonnan útra kelhetett Szibériából nyugat felé, de a Kr. e. 1500 utáni másfél-két évezredben - a bronzkorban és a vaskorban - NyugatSzibériának erről a részéről nem! Függetlenül a proto-magyar-proto-obi-ugor elválás területétől (az Uraitól nyugatra vagy keletre), nem fogadható el az sem, hogy az elválás kezdetére Kr. e. 1000 körül került sor.

76 Befejezésül és csak kiegészítésként néhány, az Andronovó kultúra népességének mai tudományos adatok alapján feltehető iráni-indoiráni etnikumát tételező forrásmunkát említek meg: ASHIKMINA 1997.283-287., CARPELAN-PARPOLA 2001., PARPOLA 1983.,PARPOLA 1995.,PARPOLA 1998., MASSON 2002., MALLORY 1989., MALLORY 1991., MALLORY 1997., MALLORY 1997A., J. P Mallory in: MALLORY-MAIR2000.

77 75 Fodor nem részletezte a finnugorság mellett szóló nézeteket. 76 így foglalt állást legutóbb Rédei Károly is egy vitacikkben: RÉDEI 2004. 77 A kérdés összefoglalása 1998-ig: MAKKAY 1998. 310-327. -A szintastai-árkáimi kerek szent körzetek indoiráni-iráni összefüggéseire lásd MAKKAY 2001A. 38-44. Legújabban ANCIENT INTERACTIONS 2002. II. tanulmányai. 106