A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Régészet - Tóth Katalin: A kora bronzkor kutatásának helyzete Magyarországon

A kora bronzkor kutatásának helyzete Magyarországon Nyárfaszögön feltárt településrészlet egyik zárt, Makó kultúrához sorolható gödrében előkerült jellegzetes nyírségi kis import korsó. Jelenléte igazolja, hogy Északkelet-Magyarország nyugati területeinek egy részén - ott, ahol a kora bronzkor II. fázisában sem a Nyírség kultúra, sem a korai Nagyrév kultúra nem terjedt el - a Makó-Kosihy-Caka kultúra népessége továbbélt a kora bronzkor II. fázisában is, tehát a Nyírség kultúrával egyidőben (Koós 1998. 10., Abb. 13: 1.). Szlovákiában valószínűleg szintén hasonló helyzettel számolhatunk (KALICZ-SCHREIBER 1994. 42.). Figler András kutatásai igazolták, hogy a Makó-Kosihy-Caka kultúra és a Somogyvár-Vinkovci kultúra az ÉszaknyugatDunántúlon ugyanazon a területen terjedt el, ez pedig kizárja azt, hogy egyidősek legyenek. A Somogyvár-Vinkovci kultúra ebben a régióban részben a Makó-Kosihy-Caka kultúrát közvetlenül követve, részben azzal érintkezve jelent meg. A makói jegyeket mutató Somogyvár-Vinkovci leletegyüttesek azt mutatják, hogy a Makó-Kosihy-Caka kultúra tradíciói nem tűntek el nyomtalanul, egy ideig a Somogyvár-Vinkovci kultúrában fennmaradtak (FIGLER 1994.23-25., Abb. 1-3.). A kultúra belső kronológiája ma még jórészt kidolgozatlan, mindössze néhány támpontunk van ezt illetően egyes edénytípusok (2-4. kép) - belsődíszes, talpas tálak (KULCSÁR 1999.122.), a Somogyvár-Vinkovci kultúra hatásait tükröző kis füles korsók és füles poharak (KALICZ-SCHREIBER 1991.13-14., DANI-KULCSÁR 2000.45-46.), aszimmetrikus fülű edények (KALICZ-SCHREIBER 1991.) - alapján. A népesség életén belül jelenleg két időszakot különíthetünk el. Egy a rézkort közvetlenül követő periódust, melyre a tisztán makói jellegzetességeket mutató leletegyüttesek jellemzőek, melyekben esetenként késő vucedoli jegyek is kimutathatók, valamint egy fiatalabb időszakot, melynek leletegyütteseiben már megjelennek a Somogyvár-Vinkovci kultúrkör hatásai, illetve a korai nagyrévi elemek is (KULCSÁR 1998.38., 40., V. SZABÓ 1999.54.). Megalapozottnak tűnik tehát Szabó Géza javaslata, miszerint a kora bronzkor I. időszakát is bontsuk két részre: l/a és I/b időszakra (SZABÓ 1999.16.). Mivel a népesség igen nagy kiterjedésű területen élt, számolnunk kell különbségekkel elterjedési területének bizonyos részei között. A Csongrád-sertéstelepi településrészlet leletanyagának összehasonlító vizsgálata igazolta az anyagi kultúrában meglévő különbségeket az elterjedési terület nyugati és keleti fele között. A Budapest tágabb környékén előkerült leletanyagok a nyugati területekhez (Észak-Dunántúl, Ausztria, Szlovákia és Morvaország) kapcsolódnak. Azok az edénytípusok, melyek az elterjedési terület nyugati felén jellemzőek, a Dunántúlon a Somogyvár-Vinkovci kultúrában is megjelennek (TÓTH 2001A. 126-129., 21-23. kép). A területi különbségek részletes kidolgozása-a belső kronológiához hasonlóan - a közeljövő kutatásainak egyik fontos feladata. Ehhez igen jó kiindulási alapot szolgáltat, hogy a közelmúltban Kulcsár Gabriella elkészítette a kultúra eddig ismert lelőhelyeinek katalógusát,

7 továbbá kidolgozott egy - az eddigieknél jóval részletesebb - edény tipológiát (KULCSÁR 2002.).

8 Ugyanakkor nagyarányú gyűjtőmunkájának eredményeként az is egyértelművé vált, hogy mind a területi és kronológiai különbségeket, mind pedig a Makó-Kosihy-Caka kultúrának a megelőző, a kortárs és az utána következő kultúrákhoz való viszonyát illetően jelentős előrelépést csak további hitelesen feltárt, nagyobb mennyiségű leletanyagok feldolgozásától és összehasonlító elemzésétől várhatunk. Az elmúlt évtizedek irányadó hazai kutatása a Makó-Kosihy-Caka kultúrát egy átmeneti jellegű, rövid életű, a tartósság mindenféle nyomát nélkülöző kultúraként értékelte, mely „tabula rasa" volt a késő rézkor és a makói periódust követő, nagyjából egyenes vonalban fejlődő bronzkor között. E nézet szerint a kultúra régészeti értelemben „felszívódott", hatásai - mint felismerhető kultúrelem - egyik rákövetkező bronzkori kultúrában sem láthatók viszont (BÓNA 1992. 11-12.). 7 A népesség emlékanyaga Magyarország területéről jelenleg 262 lelőhelyről, a teljes elterjedési területről pedig 357 lelőhelyről ismert (KULCSÁR 2002.). 8 Ezúton is köszönöm Kulcsár Gabriellának, hogy doktori dolgozatának adatait megismerhettem. 71