A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)
Régészet - Tóth Katalin: A kora bronzkor kutatásának helyzete Magyarországon
A kora bronzkor kutatásának helyzete Magyarországon emberi arccal díszített pohárka (NÉMETI-DANI 2001.103., 105., 109., 8. kép 3., 9. kép L), a Budapest IIIAranyhegyi úti temetkezésben pedig egy stilizált női alakot mintázó edény (KALICZ-SCHREIBER 1994.4041., Abb. 2:4a-b.). A közelmúltban megtörtént néhány régebbi feltárásból származó temetkezés közlése is: Jászdózsa-Kápolnahalom (DANI-KULCSÁR 2000.), Létavértes-Peremartoni Nagy Móric kastély (DANI 1998.55-57., Abb. l,Abb. 3:4.), Gáborján-Csapszékpart(DANI 1998.57-60., Abb. 2., Abb. 3:1-3). 5 A népesség temetkezéseiről jelenlegi ismereteinket - természetesen hangsúlyozva azt, hogy a rendelkezésünkre álló adatok igen hézagosak és gyakran bizonytalanok - a Szeged-Kiskundorozsma határában feltárt temetkezések közlése kapcsán foglaltam össze (TÓTH 2002.). 6 A sírok esetenként „magányosan", sírcsoporthoz nem tartozóan, esetenként - talán a családi, rokoni kapcsolatokat figyelembe véve kialakított - kisebb sírcsoportokban (2-7 sír) helyezkednek el. A temetkezések a települések körül, azoktól különböző távolságokra, lazán, rendkívül elszórtan, nagy felületen helyezkednek el, némiképp hasonlóan maguknak a településeknek a szerkezetéhez. A különálló temetkezések és kis sírcsoportok valószínűleg egy-egy kis gazdasági-társadalmi egység (tanya) lakóinak temetkezései lehetnek. Kiscsaládi társadalomszerkezetre utalnak, hasonlóan a Nyírség kultúra esetében megfígyelthez (DANI 1997.57., DANI 1999.66.). Valószínűnek tarthatjuk, hogy a síroknak a hozzájuk tartozó településekhez viszonyított mindenféle szabályosság nélküli elhelyezkedése, valamint az ugyanazon temetkezési helyhez (és településhez) tartozó sírok egymáshoz viszonyított változatos - esetenként igen nagy felületen való - elhelyezkedése, illetve mindennek a kutatásra gyakorolt hatása lehet az egyik oka annak, hogy a népességnek feltűnően kevés temetkezését ismerjük. Az eddig ismert sírok (32 lelőhelyről 54 temetkezés) többsége urnás, kisebb része szórthamvas. Az urnás temetkezések zöme a kultúra elterjedési területének keleti feléről, ezzel szemben a szórthamvas temetkezések túlnyomó többsége az elterjedési terület nyugati feléről ismert. A temetkezésekben előkerült edények vizsgálata igazolta, hogy mind az edények számát, mind az egyes edénytípusok előfordulásának gyakoriságát, mind a temetkezésekben előforduló leggyakoribb edényegyütteseket tekintve jól érzékelhető különbségek vannak az urnás és a szórthamvas rítusú temetkezések között. A jellemzően eltérő elterjedési területen előforduló különböző rítusú temetkezésekhez tehát különböző mellékletadási szokások társultak. Figyelemre méltó, hogy az eddig ismert szórthamvas temetkezések zömét a kultúra késői időszakába sorolhatjuk a Somogyvár-Vinkovci kultúra hatásait tükröző edénymellékleteik (egyfülű kis korsók és füles poharak) alapján (TÓTH 2002. 232-243., 11-13. kép). Mivel az urnasírok edénymellékletei az általánosan használt típusok, a szórthamvas temetkezések viszont gyakran az alaptípusoktól eltérő - a Somogyvár-Vinkovci kultúrával és a morvaországi késői zsinegdíszes kerámia kultúrájával kapcsolatba hozható - edénymellékletekkel jelennek meg, valószínűleg joggal feltételezhetjük, hogy a Makó-Kosihy-Caka kultúrához az urnás rítus kapcsolódott szorosan, ez lehetett a klaszszikus temetkezési mód, a szórthamvas rítus pedig a késői időszakban, idegen elemek hatására jelent meg a népességnél (KULCSÁR 2002A. 449., 454., 456.). Az elmúlt időszakban a kultúra kronológiai helyzetét illetően is születtek jelentős eredmények. A Tiszalúc-sarkadi leletek teljes feldolgozását követően Kalicz Nándor megállapítása (KALICZ 1981. 71-73.) a Makó és a Nyírség kultúra egymásutániságáról azokon a területeken, melyeken mindkét kultúra népessége élt, megerősítést nyert (SZATHMÁRI 1999.75-76.). Hasonló megfigyeléseket tettek az M3 autópálya nyomvonalán Polgár környékén végzett ásatásokon is (MÁTHÉ-CSÁNYI-TÁRNOKIDANI-HAJDÚ-RACKY 1997. 60.). Ezt a kronológiai képet árnyalataiban módosította az Oszlár5 A kultúra elterjedési területének a szomszédos országokra eső részéről Romániából Foieni-Fäntäna Pa§unii/MezőfényLegelőkút lelőhelyről (KACSÓ 1997. 428., Fig. 3: 5-8.), Ausztriából pedig Schwechat-.Brauerei" lelőhelyről tettek közzé l-l temetkezést (RUTTKAY 1995.). 6 A közelmúltban Kulcsár Gabriella is megvizsgálta a korszak temetkezéseit a Kál-Legelő-III. lelőhelyen feltárt sírok elemzéséből kiindulva (KULCSÁR 2002A.). 69
