A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)
Régészet - Makkay János: Ősrégészeti kutatások Magyarországon az utóbbi években. Az újkőkor és a rézkor
Ősrégészeti kutatások Magyarországon - Az újkőkor és a rézkor Ezzel szemben a Dunántúlon a Lasinja és a Furchenstich-kerámiáknál inkább település-maradványokat találni, a temetkezések rendkívül ritkák. Ennek a különbségnek az okai teljességgel ismeretlenek. Az Alföldön elég ritka (és ráadásul kis sírszámú) temetők és sírok- és szinte általános hiányuk a Dunántúlon - lehetővé teszi, hogy érdekes és fontos következtetéseket vonhassunk le az éppen szóban forgó kultúrák fennállásának időtartamát, következésképpen abszolút keltezését illetően. A kezdetektől egészen 1972-ig a tiszapolgári kultúra 41 megismert magyarországi temetőjéből összesen 231 ilyen kori temetkezést tártak fel. Ha a bodrogkeresztúri kultúra síradataiból indulunk ki, akkor egy kizárólag csak a tiszapolgári időszakban használt temető legfeljebb 150 körüli sírt rejthet magában. Kelet-Szlovákiában a tiszapolgári kultúra két - nem kis részükben feltárt - temetőjében 44, illetve 39 sírt találtak (Nagyráska/Velke Raskovce, illetve Tiba/Tibava). Azonban nincs olyan lelőhely, ahonnan legalább 150 tiszapolgári sírt tartanának nyilván, és jogosan fel is tehető, hogy ilyen magas sírszámú tiszapolgári kori temető egyáltalában nem is létezik, vagy csak kivételes eset lehet. 62 Különböző megközelítő becsléseket alkalmazva, és a ma regisztrált sírszámokból indulva ki, egy-egy tiszapolgári temető feltehetően egy-egy település (vagy település-csoport) két-öt generációjának, tehát 50-150 esztendőnek a halottait fogadta be. Ha a legmagasabb elképzelhető temetőbeli sírszámmal (temetőnként 150 sírral) számolunk, akkor generációnként legfeljebb 75 halotthoz jutunk (egy olyan temető esetében, amelybe 150 sírt temettek el két generáció során). A temetőt használó közösség vagy kis közösségek lélekszáma tehát nem lehetett nagyobb vagy lényegesen nagyobb, mint 75. De mivel a ma ismert (nem teljesen feltárt!) tiszapolgári temetők mindegyikében kevesebb vagy jóval kevesebb mint 150 sírt találtak, élettarttamukat viszont lényegesen hosszabbnak vélik két generációnál, az egy-egy temetőbe temetkező társadalmi csoport lélekszáma jóval alatta kellett, hogy legyen a 75 főnek. Amennyiben viszont kis létszámú földművelő-állattenyésztő társadalmi csoportokkal számolunk, akkor egy-egy önfenntartó gazdálkodást űző közösségnek legalább két nagycsaládból kellett állnia, ami az elképzelhető legkisebb létszám esetében 2x30 = 60. Az őstársadalmak történetében átlag 30 főnél kisebb lélekszámú nagycsaládi egységek egyszerűen nem léteztek, mert az ilyen kisebb alapegységek (egy-két kiscsalád) egyedül életképtelenek lettek volna mind az őskőkor, mind a korai élelemtermelési rendszerek körülményei között, különösen pedig az önfenntartó gazdálkodás kizárólagos rendszereiben. Következésképpen a jelenleg feltételezhető legnagyobb lélekszámú, tehát talán 150 sírt befogadó tiszapolgári korú temetőben legfeljebb három, de inkább csak két generáció halottait temethették el. Ha feltételezzük, hogy egy-egy közösség egy-egy ma elgondolt időszakon (például a kései tiszapolgárnak megfelelő kisrétparti fázison 63 ) belül akár két temetőt is nyitott (egészen pontosan: kétszer nyitott temetőt), akkor arra kell következtetnünk, hogy a tiszapolgári kultúra teljes élettartama maximum 150-200 évnyi volt. Ezt az elgondolásomat először 1991-ben fogalmaztam meg (MAKKAY 1991. 326-327.) és nem látok lehetőséget következtetéseim megváltoztatására mindaddig, amíg a tiszapolgári kultúra temetőinek számában és sírszámaikban nem történik lényeges változás. A tiszapolgári kultúrával nagyjából és egészében egykorú németországi kései neolitikus temetők egyikének-másikának részletes elemzése hasonló jellegű következtetésekre vezette J. Lichardust. A Rössen-I időszak egyik temetőjének 93 sírja négy külön fázisba tartozik, idősorban 22,16,10 és 29 sír. Vésztőn a mágori teilen az 1986-ig feltárt és megfelelően regisztrált késői tiszapolgári korú temetkezések/sírok száma 19-20 (MAKKAY SAJTÓ ALATT 2004. 80-82.). Ebben nem szerepelnek azok a nyilvánvalóan hasonló korú - ún. kisrétparti típusú - sírok, amelyeket 1812-1816 között, majd ismételten az 1930-as években találtak. Az akkori ásások alkalmával, illetve a feltárt szelvényekben előkerült ilyen sírok egymástól való jelentős távolsága arra utal, hogy - ha egyenletesen oszlanak el a sírok a területen - számuk elérheti, sőt jóval meg is haladhatja a százat. Ez a szélsőséges eset azt jelentené, hogy a mágori száz körüli - vagy akár még több - sír a kisrétparti időszak egyik feléből származna (arra nem tudok választ adni, hogy egy feltételezett első vagy második feléből). A teljes kisrétparti szakaszt (a tiszapolgári kultúra második fázisát) Vésztőn tehát 200 sír képviselné, a teljes tiszapolgári időszaknak ilyenformán egyszerű, de nem feltétlenül helyes extrapoláció szerint 400 temetkezés felelne meg. 49
