A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Régészet - Makkay János: Ősrégészeti kutatások Magyarországon az utóbbi években. Az újkőkor és a rézkor

Ősrégészeti kutatások Magyarországon - Az újkőkor és a rézkor az invenciók továbbterjedjenek: kialakultak a vonaldíszes kerámiák. Ez a késés alkalmasint jóval rövidebb volt, mint a legkorábbi európai újkőkor (a görögországi) lemaradása vagy késése a kelet-anatóliai vagy még inkább a levantei

36 - kezdeti állapotokhoz képest: radiokarbon-időben mérve Halán (vagy Haliam) Qemi Tepesi Kr. e. 8500 körüli keltezéséhez (ROSENBERG 1999. 25.) viszonyítva a görögföldi Final Mesolithic-ra kalibrált adatok 6700 körüliek (PERLÉS 2001.29). Ezzel szemben a Körös-AVK közötti lemaradást egy-két-vagy legfeljebb néhány-évszázaddal mérhetjük. Ráadásul a kulcstérség, a boszporuszi tengeri barrier vidékéről egyelőre nem került elő olyan rokon emlékanyag, amely időben olyan régi lenne, mint a görögországi korai neolitikum. A tengeri barrier tehát hosszabb tartamú volt - és talán szigorúbb is -, mint itt fenn északon az agroökonómiai, és utána jött még a Balkán-hegység és az AlDuna is. Ezekhez képest az Alföld teljes neolitizációja gyorsabban és nagyobb zökkenők nélkül ment végbe. Ez az alföldi 'barrier' tehát - egy rövid ideig - csak a neolitikumnak a balkáni-alföldi Köröscsoportok sajátos anyagi és szellemi kultúrájához szorosan társuló formáit tartóztatta fel, a földművelést és állattenyésztést, tehát magát a neolitizációt nem. A barrier tehát valójában nem agroökológiai volt, hiszen a földművelés (agro-) terjedését egyáltalában nem állította meg. Kimutatható így, hogy (a Méhtelek környéki lelőhelyek esetében biztosan, másutt-pl. a KözépTisza völgyében - nagy valószínűséggel) a Körös kultúra terjedése, illetve megtorpanása az emberi csoportok és a környezet valamilyen sajátos és meghatározó viszonyának (talaj, ökológia, hőmérséklet) nem volt függvénye. Hiszen a Starcevo-Körös kultúra legalább 500-600 km-en át (Makedóniától) zavartalanul és gyorsan lezajló terjeszkedése változatlan ökológiai feltételekkel tovább folytatódó kistérségeken belül (a Közép-Tisza völgye) hirtelen állt meg. A Starcevo-Körös kultúrán belül a szerb és más kutatás hosszú évtizedek óta a legnagyobb erőfeszítéssel, de kevéske leletanyaggal - és lényegében siker nélkül - iparkodik területi tipológiai eltéréseket kimutatni, és a kevés eltérést - például a füldugók hiánya vagy az edényfestés ritkasága- minden eredmény nélkül akarja lényeges időrendi különbségekké transzponálni. E régtől eredő kísérletek szerb nacionalista jellegét lassan-lassan már a külföld is elismeri.

37 A rövid ideig tartó és nem teljes megtorpanás tehát olyan tényezők miatt következett be, amelyek a Körös-csoportok és az őslakosok mindenféle etnikai vonásainak eltéréseivel voltak kapcsolatban. Ilyen irányban fogalmaztam meg fentebb már említett felfogásomat (MAKKAY 2001 B., MAKKAY 2001 c). Az északi térség (mint azt Kertész kutatásainak köszönhetően ma már tudjuk) nem volt lakatlan, de népessége nem volt közeli rokona - és így készséges átvevője sem - a Körös-típusoknak és az azokhoz társuló sajátságoknak. A hasznos neolit invencióknak azonban - némi érthető tartózkodás után - igen! Mint köztudott, a jól használható csiszolt köbalták terjedését semmiféle praktika vagy varázsló nem tudja sokáig hátráltatni. Lásd CAUVIN 2000. passim, és a xviii. oldalon lévő radiokarbon időtáblázat: Jericho 'Protoneolithic' Kr. e. 9000 előtt. CHAPMAN 2003. 90: „Ignoring her [I. Kutzián's] work, Milojöic relegated the Körös culture to the end of the Early Neolithic development in an attempt to highlight 'Slavic' cultural achievements (i.e. those of StarCevo to the South)". Tehát Milojőic a Körös kultúrát a korai neolitikum végére keltezte, hogy megkíséreljen fényt vetni a 'szláv' kulturális teljesítményekre. A Chapman által idézett MAKKAY 1965. és MAKKAY 1969. tanulmányok éppen ezt a 'pánszláv neolitizálást' igyekeztek megvilágítani. Mint arra másutt rámutattam (Makkay in: MAKKAY-STARNINI-TULOK 1996. 264-265.), északi szomszédunknál szintén a (náluk magyarországi) déllel szemben igyekeznek elsőbbséget adni a szlovákiai korai neolitikus emlékanyagnak. J. Pavúk egészen addig ment el, hogy az általa 1980-ban közölt 88 kisbényi/bifiai töredék és az általam 1978-ban közölt 304 bicskei töredék számszerű viszonyát a következőképpen határozta meg: „Nach der Quantität und Qualität der Fundstellen der ältesten Linearkeramik im Karpatenbecken steht die Südwestslowakei an erster Stelle. Ungarische und österreichische Funde dieser Keramik sind nur im geringen Umfang publiziert." A kvantitásról (vagy Umfang-ról) egyértelműen tanúskodik a 88:304 arány Bicske javára. A kvalitásról annyit, hogy a kisbényi leletek szórványos emlékek, és a Bicskéről ismert típusok - egyben a legfinomabb darabok - zöme hiányzik közülük. Például a grafitfestéses vagy grafitos anyagú, kannelúrás csőtalpas bicskei kehely. Ami az 1978 és 1980 közötti két évet illeti, tanulmányomat J. Pavúk szándékosan mellőzte és hallgatta el, hiszen nyilvántartásaim szerint különnyomatomat még 1978-ban elküldtem neki. 37