A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Könyvismertetés - Vofkori Mária: Imreh István, Erdélyi eleink emlékezete (1550–1850) társadalom- és gazdaságtörténeti tanulmányok. Teleki László Alapítvány, Budapest és Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 1999, 372 oldal ISBN 973 9257 56 4, ISSN 0865–3925

Imreh István, Erdélyi eleink emlékezete (1550-1850) iskolájának egyik számottevő rendszerelméleti tézisét én is megkíséreltem gyakorlatban működtetni. Azt nevezetesen, hogy még csak egy falu életében sincs egyetlen jelenség, egyetlen életmegnyilvánulás sem, amely elszigetelt, önállóan működő és önmagában magyarázható volna. A szociológiai parallelizmus elvének megfelelően tulajdonítottam tehát nagy fontosságot a történelmi kerettényezőnek, majd mind szilárdabbá vált a hitem abban, hogy a történelemben a múlt szociológiáját kell látnom. A szinoptikus, a holisztikus vagy interdiszciplinárisnak nevezett kutatás szintén olyan utakra kalauzolt, ahol 'mérni és számolni', történeti statisztikát művelni, kvantifikálni kellett a struktúra megismerése érdekében. A módszertani, az elméleti vívódások, de legfőképpen a gyakorlati múlt-rekonstrukció mindinkább szükségessé tette a keretek tanulmányozását. Tudnom kellett az osztályok, rendek, rétegek súlyát, idősorokba kellett rendeznem adataimat, hogy tendenciákat láthassak, de mindinkább nélkülözhetetlenné vált a folyamatok, a történések kereteinek, formációinak jobb megismerése, tehát az a morfológiai rekonstrukció, amely a történeti-társadalmi alakulatok formatana lehetne. Mind bizonyosabba vált Émile Durkheim igaza - az, hogy 'minden valamelyes jelentőségű társadalmi processzus kezdetét a belső társadalmi miliő alkatában kell keresnünk.' Ugyanakkor Georg Símmel látásmódjának egyik alapigazsága is mind világosabbá vált, az nevezetesen, hogy a társadalmi élet mindig valamilyen csoporthelyzetben játszódik le." (IMREH 1999.101.) Az Imreh István által használt módszerről szóló jelen mondandónk lezárásakor tehetünk egy kísérletet arra, hogy kulcsszavakkal is elmondjuk, összefoglaljuk annak lényegét: úgy interdiszciplináris, hogy egy társadalmi alakulat tanulmányozása során - amely az emberrel foglalkozó tudományok egységének jegyében történik - mindenekelőtt a szociológiához, szociográfiához és történeti statisztikához fordul segítségül, de úgy, hogy közben egy pillanatra sem feledkezik meg tudományágának, a történettudománynak arról az alapvető követelményéről, amely szerint „mélyfúrások" nélkül, azaz a történelmi források kitartó feltárása terén végzett munka nélkül az igazi múlt-rekonstrukció lehetetlen. Erdélyi eleink emlékezete Egyszer, nem is olyan régen Imreh István azt mondta nekem, hogy amikor már csak a művei lesznek közöttünk, és valóban alkalmunk lesz elgondolkodni azok igazi jelentőségén, egyet biztosan látni fogunk: azt, hogy sokhelyütt megbontotta azt a bizonyos falat, amely eltakarja még előlünk a múltat. Utolsó könyve, amellyel lezárta az életművét, nemcsak beszédes, hanem - patetikusabban szólva kiáltó példája ennek. Úgy véljük, hogy ezt szerette volna közölni az olvasóval - a beavatottal és nem beavatottal egyaránt -, mégpedig a következőképpen: A kötet valamennyi dolgozata gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmány. Ez volt a történettudománynak az a szelete, amellyel Imreh István behatóan foglalkozott. A kötet valamennyi tanulmánya az erdélyi társadalomról és azon belül a székely társadalomról szól, mert Erdély és mindenekelőtt a Székelyföld volt az a földrajzilag is definiálható hely, amelyet a sepsiszéki Imreh István kutatási területnek a maga számára behatárolt. A kötet valamennyi tanulmánya a XVI. század közepétől a XIX. század közepéig terjedő háromszáz esztendőben vizsgálja erdélyi eleink gazdasági és társadalmi habitusát, mert ez volt az az időszak, amelyet a történelmi időből a saját kutatásai számára kimetszett, kiválasztott. A kötetet úgy osztotta négy fejezetre, hogy az elsőben - /. A fejedelmi gazdálkodás Bethlen Gábor idejében -jelen legyen Imreh István, a gazdaságtörténész, a másodikban -77. Rendtartó erdélyiek Imreh István, a rendtartó székely falu történésze, a harmadikban -III. Agrár-evolúciók-Imreh István, az agrártörténész, a negyedikben pedig - IV. Emberek, intézmények, történések- „a polgári reformokon munkálni vágyó hajdani erdélyiek táboráról" szóló történész (IMREH 1999.300.). 257