A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)
Művészettörténet - Máriás József: Ötven éve hunyt el Barzó Endre
Ötven éve hunyt el Barzó Endre Máriás József „.. .kedvező csillagok alatt indult" 1953. augusztus 25-én, 55 éves korában hunyt el Barzó Endre, nyíregyházi születésű festőművész Nagykállóban, abban a kórházban, „melyet a századforduló első éveiben édesapja alakított át a régi vármegyeháza elöregedett épületéből." (BÖRCSÖK 2000.35.) A nyíregyházi Néplap hasábjain ez a tény nem számított említésre méltó eseménynek. l Hosszú időnek - közel másfél évtizednek - kellett eltelnie ahhoz, hogy megtörjön a csend Barzó Endre körül. Koroknay Gyula művészettörténész emlékeiben a visszavonultan élő, beteg festőművésszel való személyes megismerkedés elmulasztása lelkiismereti kérdéssé, lerovandó adóssággá vált: „.. .nem tettem meg akkor néhány lépést, de azóta hosszú utakat bejártam, hogy műveivel megismerkedhessek (...) egyre súlyosabb lett a mulasztásom terhe." (KOROKNAY 1967.99.) Az adósságtörlesztés gyümölcseként született meg az 1967-ben közölt elmélyült tanulmány (KOROKNAY 1967.), amelyben felidézi a művész életútját, méltatja munkássága jelentőségét: „.. .mikor már ez a belső számvetés kész volt, akkor olyan formát vett fel ez a gondolat, hogy ez már nem is magánügy többé, hanem egyúttal bizonyos szempontból Nyíregyháza városnak, az ő szülőhelyének is az ügye, sőt, a legújabb magyar művészet szempontjából sem közömbös." (KOROKNAY 1967.99.) Koroknay tanulmányával megalapozta azt a kultuszt, amely azóta Barzó Endre személyiségét méltán övezi; munkája a későbbi Barzó-kutatás szempontjából sarokkővé vált. A művész halálának huszadik évfordulóján ugyancsak a város adósságaira figyelmeztet, mondván: „ ...azok a szépségek, az ő világának tájai, azok a megtisztult mély emberi érzések, az emberifelmagasztosuláspillanatai, melyeket művei nyújtanak, itt maradtak (...) a város, hol született, melyet sokszor megfestett, hol élt, szenvedett, s hol nyugszik, neki sokkal többel tartozik. " (K. 1973.) E gondolat sarkallja mostani megemlékezésünket, méltatásunkat is, felidézendő a megyeszékhely művészeti életének korabeli eseményeit, azt a miliőt, amelyben az oly korán derékba tört életpálya megfogant, az életutat, amely oly sok szállal kötődik a Nyírséghez, Nyíregyházához, számot adva az életmű utóéletéről, beépüléséről a megye kulturális értékei közé. 1. Ha a Nyírség - Szabolcs-Szatmár-Bereg megye - művészeti értékeiről esik szó, mindenki a csodálatos középkori templomokra, a XVIII. század első felében alkotott Krucsay-oltárra gondol. Joggal! Hisz a megye „egyházi épületei a fafaragás, a szobrászat, a festészet mesterművei, a falusi templomok az építészet remekbe szabott alkotásai." (SZATMÁRYNÉ 2000.3.) A megye ugyanakkor számos kimagasló A korra jellemző, hogy e napokban A.A. Zsdanov halálának 5. évfordulója (augusztus 31.) és Julius Fuőik emlékezete (szeptember 8.) jelenti a szellemi tájékozódás sarokpontjait.
