A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Néprajz - Ratkó Lujza: Mennyiségi és minőségi szempontok a néptánckutatásban

Mennyiségi es minőségi szempontok a néptánckutatásban Ratkó Lujza A tudományos objektivitás gyakran oly távolra kényszeríti az embert tárgyától, hogy épp e hűvös távolságtartás miatt nem veszi észre a lényeget. Walter Nigg Georg Lichtenberg, XVIII. századi német fizikus és moralista érdekes történetet mesél el, amely számunkra, XXI. századi kutatók számára is fölöttébb tanulságos. A tanmese szerint a természettudós álmában találkozik Istennel, aki egy kékeszöld színű, leginkább a gyerekek játék üveggolyóihoz hasonló golyócskát ad át neki, hogy vizsgálja meg alaposan. A tudós meg is vizsgálja a golyót a maga természettudományos módszereivel, és kijelenti, hogy semmiféle értékeset nem talál benne. Isten ekkor felvilágosítja, hogy az értéktelen golyócska nem más volt, mint a Föld, amelyről bizony a fizikai-kémiai analizálás hatására elillant a levegő, s aminek tengerei és kontinensei a rajtuk élő növényekkel, állatokkal, emberekkel együtt megsemmisültek az otromba vizsgálat következtében vagyis a vizsgálat éppen azt pusztította el, ami a Föld értékét adta, ami a Földet Földdé tette. A tudós kétségbeesik, és szeretné meg nem történtté tenni az esetet. Elkeseredésében így kiált fel: „0 jaj, nagy és halhatatlan Lény, adj valamit helyette..., hogy megvizsgálhassam minden titkát! - Mit használna neked? - hangzott a kérdés... De ha valamit akarsz, hát itt van ez. Vizsgáld meg alaposan, s aztán mondd meg, mit találtál! Azzal egy zacskót adott a kezembe.... El voltam ragadtatva, hogy ismét van valami vizsgáinivalóm. Most, gondoltam magamban jobban fogok vigyázni, hátha éppen a Nap van benne vagy valamelyik állócsillag. Mikor a zacskót kinyitottam, várakozásom ellenére egy könyv volt benne.... Az írást nem ismertem, egyik sem volt az emberi nyelvek közül. Az egyetlen dolog, amit el tudtam olvasni a címlapon, ez volt: »Ezt vizsgáld meg fiam, de kémiailag, és mondd meg nekem, hogy mit találtál!« Nem tagadom, a nagy laboratóriumban eléggé tanácstalan voltam. Hogyan vizsgáljam meg ennek a könyvnek a tartalmát kémiailag? Hiszen a könyv tartalma a könyv értelme! S amikor egy pillanatig ezen eltűnődtem, hirtelen fény villant fel bennem, igen, fény villant meg, és a szégyentől elpirultam. - Értem! Értem! - így kiáltottam fel. - Ó, Halhatatlan Lény, bocsáss meg, most értelek csak meg teljesen!... Szívem mélyéig megrendültem és abban a pillanatban felébredtem." (LICHTENBERG 1990.) Hogy mit értett meg álmában a tudós, nem nehéz a kellően didaktikus történetből kitalálnunk: felismerte, hogy a természettudomány vizsgálati módszerei nem feltétlenül alkalmasak arra, hogy az emberi megismerés eszközéül szolgáljanak. A két próbatételből ugyanis kiviláglik, hogy jóllehet a dolgok fizikai és kémiai analizálása során tökéletesen egzakt eredményekre lehet jutni, az ilyenfajta vizsgálati módszer azonban semmit nem tudott feltárni abból, hogy mit is jelent a Föld a rajta élő embereknek, és arra sem volt képes, hogy a könyv tartalmát, lényegét felfedje. Az ilyen szemléletű vizsgálódás ugyanis csak alkotórészeiben és nem a maga komplexitásában képes szemlélni a dolgokat,