A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Néprajz - Janó Ákos: A társasösszejövetel szokásai, élő néphagyományok Szatmárban a XX. század közepén. A fonó

Janó Ákos A fonókban gyakran énekelgették, távolabbi falvakban is ismerték a penyigei lányok tragikus történetét. Az esemény 1905-ben történt, közvetlen utána született a ballada, amelynek csak töredékét sikerült lejegyeznünk: Szatmár megye Penyige községbe Kilenc kislány belehalt a vízbe. Szenke vize száradj ki, apadj ki, De sok anya könnyét te csaltad ki! Beleültek a hajó orrába, Kiborultak a Szenke habjába. Kilenc kislányt viszi a víz, viszi, Édesanyja a partjáról nézi. Gyere anyám, ne hagyj belehalni, Gyenge testem a halnak megenni. (Penyige) A cséplőgépek elterjedésével országszerte kialakult cséplőballadák emléke is megtalálható volt a vidéken. Az itt közölt változat az emlékezetben sokat romlott és más balladák elemeivel keveredett: Farkas Julis felmászott az asztagra, Egyenesen beleesett a dobba; Mikor ezt a szeretője meglátta, Felkiáltott: Álljon meg a masina! Mikorára a masina megállott, Farkas Julis piros vére mind elfolyt; Gyertek lányok, tegyük fel a szekérre, Vigyük el a zsidó orvos elébe! Mikor ezt a zsidó orvos meglátta, Felkiáltott, nincsen élet, nincs remény! (Változat: Zsidó orvos félrefordult, azt mondta: Az Isten a Farkas Julcsa orvosa!) Gyertek lányok, tegyük fel a szekérre, Vigyük el az édesanyja elébe! Nyisd ki anyám zöldre festett kapudat, Hadd vigyék be egyetlenegy halottad! Mikor ezt az édesanyja meglátta, Két kezét a feje felé kulcsolta; Felkiáltott: Isten sincsen az égben, Julis lányom kint van a temetőben! Farkas Julist most viszik a temetőbe kifele, Szabó Pistát az örökös tömlöcbe. Olvasd anyám delin kendőm szegletét, Tizennyolc éves koromban temettél. (Hermánszeg) 162