A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Néprajz - Janó Ákos: A társasösszejövetel szokásai, élő néphagyományok Szatmárban a XX. század közepén. A fonó

A társasösszejövetel szokásai, élő néphagyományok Szatmárban merített, a falusi embert körülvevő világot ábrázoló, az embert és munkájának eszközeit, használati tárgyait sajátosan jellemző, találóan ráülő megfogalmazás, de sok volt a tréfás, kétértelmű, erotikus tartalmú kérdésfeltevés is. Mindezeket nehéz volna teljes számban elősorolni, de mivel a fonóbeli élethez az ilyenfajta találós kérdések is hozzátartoznak, álljon itt az egyes típusokból néhány. -Amióta a világ megvan, az is megvan, mégis csak három hetes? (A hold - Panyola.) -Töve tengerbe, levele Lengyelbe, ága-boga Jeruzsálembe? (Szivárvány -Porcsalma.) - Mi a világ első kereke? (A szántótalyiga kereke, mert ha a szántóvető nem vet, akkor nem megy se a vető kereke, se a szekér kereke, se a malom kereke - Hermánszeg.) -Emelem: ágas, taszítom: szőrös, aló bele bütykös? (Járomba fogják az ökröt-Hermánszeg.) - Mikor halt meg a világnak a negyedrésze? (Amikor Káin megölte Ábelt - Panyola.) -Nappal gyakranjár, éjjel meredten áll? (Kútostor-Porcsalma.) - Elindult egy bikanyakú tekervényes. Kérdi tőle: - Hova mégy te bikanyakú tekervényes? - Mit kérdezed, te hosszú nyakú fertelmes? (Kémény és füst - Porcsalma.) - Elől megy a fényeske, utána a fehérke, fel van a farka kötve? (Tű, cérna - Porcsalma.) - Háta határ, hasa hajó, lába lapát, nyaka kürtő, feje bunkó, szája trombita? (Liba vagy kacsa - Porcsalma.) - Felfele megy, lefele áll, lefele megy, felfele áll, kifele megy, befele áll? (Macska farka Hermánszeg.) - Szeme négy, füle négy, körme pedig huszonnégy? (Lovas a lóval - Porcsalma.) - Száz esztendős, mégis új, mi az? (Az ember ujja - Panyola.) - Nagy csuda történt most széles e világon Ilyen még nem történt sem Pesten, sem egész országon. Azt a pap se tudja, csak a nyelvén hányja, A mester se, csak a tanítványa. Pesten, Budán nem fér, Pozsonyba be nem tér, Munkács és Beregszász soha rá nem talál, Várinak a legelején áll? (A V betű - Panyola.) Ritkán, ritkán jó a túrós kanda... A fonó folklór-hagyományainak jelentős részét képezik a népdalok. A legutóbbi időkig a szórakozásnak legkedveltebb formája volt a nótázás. Estéről-estére, egymás után elevenítették fel az ismert dalokat, s ha valaki újabbakat is tudott, a fonó jó alkalom volt az addig ismeretlen dalok elsajátítására. A legrégebbi nótákat az öregek adták át a fiataloknak. A nóta születése mindig izgalmas, megfejthetetlen rejtély volt a nép szemében. Pátyodi adatközlőnk szerint a dal a tenger partjáról jött, a visszhangból támadt. Más elképzelés szerint a füzesben vadleányok voltak, azoktól ered a nóta. A vadleányok este daloltak, s akik közel laktak hozzájuk, meghallották és megtanulták a dalokat. A falvak ősi népdal anyaga a XX. század közepén már közismert műdalokkal, a rádióból hallott újabb zenei anyaggal keveredett. Ahol a házigazda vagy felesége mulatós, nótaszerető volt, ott különösen jól telt az este. A nótázásnak sok helyen szabályos rendje, kialakult sora volt. Az első nóták szövegükben mindig a munkához, a fonáshoz kapcsolódtak, vagy a fonó hangulatát készítették elő. Külön nótáik voltak a legényeknek, külön a lányoknak. Egyes falvakban szokás volt, hogy a nótát a házilány kezdte, ha ő nem tudott énekelni, legközelebbi hozzátartozóját, barátnőjét vagy szomszédját kérte meg a nóta elkezdésére. 149