A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Néprajz - Janó Ákos: A társasösszejövetel szokásai, élő néphagyományok Szatmárban a XX. század közepén. A fonó

A társasösszejövetel szokásai, élő néphagyományok Szatmárban a XX. század közepén A fonó Janó Ákos Morvay Péter

1 emlékének A kender termesztésének és feldolgozásának szokásait az elmúlt század közepén a szatmári falvak népe még élő hagyományként őrizte. A kendermunkákkal való foglalkozás a háziipari tevékenység legjellemzőbb és legáltalánosabb kifejezője volt. Az egyes munkafolyamatok elvégzésére munkatársulásokat hoztak létre, s e közös munkaalkalmak a népi társasélet lehetőségeit biztosították a résztvevők számára. A munkával párosuló társasösszejövetelek alkalmat adtak a szórakozási igények kielégítésére, a közös játékok gyakorlására és a szellemi hagyományok ápolására is. A mai Magyarországhoz tartozó szatmári falvak nagy részét az 1950-es években jártuk be, hogy a kender feldolgozásávaljáró társasösszejövetelek még élő hagyományait minél teljesebb mértékben feltárjuk és ennek a munkának az eredményeit közreadjuk. Jelen dolgozatom közvetlen előzménye volt A fonó Szatmárban című tanulmány (JANÓ 1983.), amely a tervezett teljesebb anyagközlés első részeként jelent meg, de folytatására nem került sor. Most e munka közreadásával igyekszünk ezt pótolni, s egyben a szatmári tájakról indult Morvay Péter egykori barátunk és kollégánk emlékének adózunk, akinek tudományos érdeklődése főként a népszokások, népdal- és tánchagyományok területére irányult. A népi hagyományok megismertetésére és megőrzésére irányuló tevékenysége kutatómunkák sorát kezdeményezte, indította el és hasznos tanácsaival segítette. Társasélet a fonóban A fonóban a lányok és asszonyok a munka mellett - mint egyéb társasösszejöveteli alkalmak esetében is - annak szórakozási lehetőségeit minél teljesebb mértékben igyekeztek kihasználni. Míg a lányok mindenben a vidám időtöltésre törekedtek, a nótázást, táncot, a rövid, tréfás történeteket, szerelmi históriákat, találós kérdéseket, a különböző játékokat kedvelték, addig az asszonyoknál gyakoribbak voltak a hosszabb elbeszélések, mesék, babonás történetek. A fiatalok halkan beszélgettek egymással, de ha valamelyikük olyan történetet tudott, amelyik a többieket is érdekelte, hangosabbra fogta mondókáját. Ilyenkor a lányok tovább fontak, de az asszonyok félbehagyták a munkát, úgy figyelték az elbeszélőt (HADADY 1942.). Az asszonyok előbb beszélgetni kezdtek fejesről, tyúkokról, Morvay Péter néprajzkutató Szatmárnémetiben született 1909. április 13-án. A budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán doktori szigorlatot tett. 1934-től 1970-ig a veszprémi múzeumban, majd a Táj- és Népkutató Intézetben és a budapesti Néprajzi Múzeumban teljesített szolgálatot. Fő kutatási terület az Ecsedi-láp és környéke népi gazdálkodásának vizsgálata és néptánc hagyományainak gyűjtése. Életének utolsó évtizedeit az önkéntes néprajzi gyűjtés országos szervezésével és szakmai irányításával töltötte. Elhunyt 1994. február 23-án Budapesten. 145