A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Néprajz - Szabó Sarolta: A Sóstói Múzeumfalu népi kerámiagyűjteménye I. Sárospataki kerámia

A Sostoi Múzeumfalu népi kerámiagyűjteménye I. Sárospataki kerámia A pataki fazekasok értékesítési területe kiterjedt az egész Bodrogközre, délkeleten Nagykárolyig/Carei, délnyugaton Miskolc-Onod vonaláig és a Bükk nyugati határáig húzódott. Kerámiájuk legfontosabb felvevő piaca a Bodrogköz mellett Szabolcs megye volt. Szabolcsban a fekete edényeket szerették, de kivételek itt is előfordultak, mert Ajakon a fekete mellett gyakoriak voltak a fehér edények, (Gáva)Vencsellőn pedig a veres színűt részesítették előnyben (ROMÁN 1955.33.). A Sóstói Múzeumfalu néprajzi gyűjteménye jelentős számú sárospataki kerámiát őriz, szám szerint 63 darabot. Az edényeket használóiktól vásárolták meg. Nagy számban kerültek a múzeumba Ajakról, ahol különösen kedvelték a sárospataki tálakat és tányérokat. A sárospataki fazekasok sokféle, elsősorban a háztartásban használatos edényt készítettek, amelyek közül gyűjteményünkbe legnagyobb számban tálak, tányérok (39 db), kisebb számban szilkék (4 db) kerültek be. Az egyéb edényféleségeket 1-2 darab képviseli: két-két kulacs és butella, egy-egy komaszilke és tejescsupor. Ezen túlmenően készítettek lábasokat, fazekakat, virágcserepeket, cserépaljakat, dísztárgyakat, gyermekjátékokat, ezek hiányoznak gyűjteményünkből. Részben azért, mert az itteni lakosság nem igényelte ezeket a termékeket, ezért nem hozták el területünkre, részben azért, mert a díszítő funkciót is betöltő edényféléket tovább megőrizték használóik még akkor is, amikor az ízlés változásával ezek a tárgyak kikerültek a mindennapi használatból, de tovább őrizték azokat a lakóház padlásán vagy más helyén. Az edények az egykori Szabolcs megye településeiről kerültek be, elsősorban a Rétközből (Ajak, Buj, Paszab, Kék, Gégény, Tiszarád, Ibrány, Balsa, Tiszabercel, Gáva, Gégény), az észak-szabolcsi Mándokról, Nyíregyházáról, Tiszalökről, Tiszavasváriból, Tiszaeszlárról, valamint a Szabolcs, Bereg és Szatmár érintkezési vonalán fekvő Olcsvaapátiból. 1. Tálak, tányérok A Sárospatakon készült fazekas edények bemutatását a laposedények csoportjába tartozó tálakkal, tányérokkal kezdjük. Legnagyobb számban ezt az edényfajtát készítették: hatféle méretben, (kistányér, nagytányér, negyedik tál, harmadik tál, második tál, első tál) 20 centiméteres szélátmérőjűtől 41 centiméteres átmérőjűig. Gyűjteményünkben is ebből a tárgytípusból van a legtöbb, mintegy 40 darab. Legtöbb a tányér (kis és nagytányér), a tálak közül a második és harmadik méretből 4-4 darab, az első méretből 2 darab van. A nagy méretű tálak máza nagyon kopott, mert azokat sokkal rendszeresebben használták, mint a díszítő funkciót is betöltő tányérokat, amelyek falra akasztva gyönyörködtették a pitvarba belépők szemét, ezért mázuk kevésbé kopott meg. A pataki parasztedények első korszakát a fehér edények jelentik, gyűjteményünk egyetlen fehér tányérja azonban a csoport későbbi darabjai közé tartozik, a fehér parasztedények második korszakában készült.

9 A szervesen összetartozó koszorúminta már felbomlott, széles ecsetvonásokkal csak virág nélküli szárakat ábrázoltak, ezek a tányér széle felé fordulnak. Az egyes díszítőelemeket egymástól rövid vízszintes vonalkákból álló oszlopok választják el. Bár az öbölrész törött és kiegészített, de jól kivehető a hagyományos pataki fenékminta, a csokor oldalnézetes rózsával. A hagyományos színek mellett (barna, rozsdabarna, zöld) hangsúlyos a kék, amelyet nem alkalmaztak gyakran. 9 Ltsz. 56.83.1. átm.: 22,2 cm. Kiss Lajos gyűjtötte 1925-ben, valószínűleg Nyíregyházán. 129