A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Néprajz - Fábián László: A haj és a hajviseletek, valamint gondozásuk Csengerben az 1920–30-as években

Fábián László Vlagyimir Bronyevszkij cári tengerésztiszt magyarországi útleírásában arról ír, hogy „ hajukat feles bőséggel mázolják be disznózsírral. Hajviseletük kerekre nyírt, olykor repesőfonatokkal, amelyet homlokon csattal fognak össze. " (TARDY 1982. 121.) Hans Cristian Andersen 1841-Ъеп beutazta Magyarországot, és úti feljegyzéseiben írta, hogy találkozván egy disznópásztorral, aki „új fehér vászoninget szerzett magának, azzal szöszmötöl: szokásuk szerint szalonnával dörzsöli be, miáltal tovább tiszta marad, meg lehet fordítani. Unokájának hosszú fekete haja ugyanattól a pomádétól csillog, mint amellyel az öreg az ingét bekente. " (TARDY 1982. 167.) A női hajviseletekről kevesebb forrás szól. Egy 1818-as adat ezt írja: ,,..a díszes pártát ugyan el dobták a ' mai Eőrséghi hajadonok, hanem hajókat máig is elől kétfelé válosztva és hátra simítva hármosba öszve fonnyák, a melly fonyatékpántlikákkal vegyülvén szinte a'farig lecsügg és bokorral végződik. " (KRESZ 1956. 39.) Tehát csupán egyszerű hajadonfő viselet dívott, amelynek dísze csupán a leeresztett hajfonatba kötött szalagcsokor volt. Az 1800-as évek elején - mint láttuk - a még hosszú, vállig érő, fürtökben göndörödő haj viselete volt általános. Az 1830-as évektől kezdve a nyírott haj divatja terjedt, és a hosszúra nevelt haj már csak az öregek és pásztorok viselete maradt. Muzsláról írták 7537-ben. „A 'gyermekek, legények és fiatal házasok nyírt hajat hordanak: az öregebbek haja hosszú." (KRESZ 1956. 64.). A beregi Tiszaháton 1846-Ъап a legények „hajukat körbenyírve viselik", ezzel szemben a házasemberek nagyra növesztett hajukat görbe fésűvel megakasztják (KRESZ 1956. 64.). Hosszan viselik hajukat a tiszaháti pásztorok is, mégpedig másképpen a kanászok, másképpen a csikósok és gulyások. Hosszú, vállig érő hajat látunk a somogyi pásztorokon az 1860-as években készült ábrázolásokon is (KRESZ 1956. 121.). Hódmezővásárhelyről írta Török Károly, hogy régebben a 40-es években - a férfiak haja leért egészen hátközépig, ezzel szemben „ ma már csak az öregek viselnek hosszú hajat ... a fiatalok előtt kedves a vágott haj, mely csak nyakig ér le. " (KRESZ 1956. 129.) Az öregebb nemzedék még sokáig ragaszkodott hosszú hajviseletéhez, még a múlt század végén is lehetett találni az Alföldön ilyen hajzatokat. Az 1850-QS évekbeli körözési leírásokból származó adataink vannak, hogy ekkor már - legalábbis a fiatalabbak körében - általános a nyírott haj. Ilyen körözésekből származó adataink vannak Csongrád megyéből, Békésből, Biharból, Szabolcsból (KRESZ 1956. 64.). A nyírott haj - néhol „körhaj

"-пак mondják még nem egészen rövid, a fület félig eltakarta. Úgy képzeljük, hogy az ennél is rövidebb haj divatja csak később következett be. Nézzük azokat a változásokat, amelyek ebben az időszakban a leányok, asszonyok hajviseletében végbementek! Azt már láttuk, hogy a pártaviselet elmaradt. A lányok - ünneplő párta nélkül - országosan hajadonfőtt jártak, hajukat leeresztett fonalban viselték. A haj ékessége a belefonott szalag és pántlika volt, a haj tövére és a végére kötött szalagcsokor (3. kép 3. kép - Abb.3 194