A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Régészet - Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Csat a szarmata viseletben és a temetkezési rítusban

Istvánovits Eszter — Kulcsár Valéria A Szolnok megyei zárt síregyüttesek közül 5-ben volt hasonló viselet. A szám meglepően kicsi, ha figyelembe vesszük, hogy toposz-szerűén elterjedt az az elképzelés, amely szerint a szarmata női viseletre a karikás övzáródás - és kizárólag ez - a jellemző, a csatos övek pedig csak férfiak sírjából ismertek. VÖRÖS 1981. 121. még tagadja a nőknél a csatok létezését, VÖRÖS 1986. 22. már tud a Klárafalva-vasútállomási 2. sírról, a zagyvarékasiról, egy Sándorfalva-eperjesiről, ahol a női sírban csat és szíjvég került elő. Véleménye szerint a kései sírokban fordul elő egy-egy alkalommal kivételesen. Vaday Andrea 1983-ban még azt írta, hogy „A női ruházat kiegészítő tartozéka volt az öv. Sohasem záródott csattal - ez a férfiviselet sajátja...." (VADAYSZŐKE 1983. 103.), később kissé árnyalta ezt az elképzelését, s úgy vélte, hogy előfordul a nőknél a csat, de csak ritkán és kizárólag kései sírokban (VADAY 1989. 64-65.). Valójában a II. század végétől - III. század elejétől a csatos övek - a közhiedelemmel ellentétben - előfordulnak a női sírokban is, ha nem is olyan gyakran, mint a férfiaknál (pl. Szentes-Kistőke 78., 115., 119., 122. sír - PÁRDUCZ 1944. 46. 12-14.; Szentes-Nagynyomás - PÁRDUCZ 1944. 22.; Hajdúsámson-Majorsági föld - PÁRDUCZ 1944. 23.; Kiszombor B 82., 112. sír - PÁRDUCZ 1950. 16-17.; Szentes-Jaksor 2. sír - PÁRDUCZ 1950. 19. stb.). A sort hosszan lehetne folytatni. Itt a példákat kifejezetten azért Párducztól vettük, mivel ezek régi publikációk. így végleg érthetetlen, hogyan terjedhetett el a köztudatban egy ekkora tévedés. Bár az antropológiai vizsgálatok száma korlátozott, a bokák körüli gyöngyökkel, fülbevalóval, orsógombbal jellemezhető leletegyüttesek tanúsítják, hogy ez a megfigyelésünk igaz. Kiemelhetjük, mint jellegzetes példát, a Szentes-kistőkei temetőt, ahol viszonylag nagy számban lehetett megfigyelni az öveket. Az 55 sírból 15 esetben volt csat, 1 női temetkezésben övkarika. A 15 csat közül 9 volt férfi-, 5 női övön és 1 esetben a halott nemét nem tudjuk. A férfiaknál rendszeresen megtalálható volt az övre erősített pásztorkészség. Ugyanakkor azt is be kell látnunk, hogy vannak esetek, ahol a pásztorkészség ugyan megfigyelhető, csat még sincsen az övön (117., 128., 131. és 147. sír PÁRDUCZ 1944. 14-15., 17.). Ezt a jelenséget egyfelől indokolhatja a nagymérvű rablottság, de nem zárhatunk ki esetleg másfajta okot sem. Amennyiben a rabolatlan síroknál is megfigyelhető lesz ez a tendencia - ezt további kutatás döntheti el -, akkor felmerülhet pl. a rítus részeként a csat levágásának szokása stb. Ezt a kérdést már csak azért sem hagyhatjuk figyelmen kívül, mivel a fegyveres sírok (elsősorban a kard) között is van csat nélküli. Ilyen pl. a biztosan rabolatlan Újszilvás-gólyajárási kardos sír (megjegyzendő azonban, hogy ez korai temetkezés!) (TARI 1994.). Visszatérve a csatokra, Vaday Andrea megállapítása szerint több funkciót tölthettek be: övcsat; függesztőszíj (kard, tőr, tarsoly); lábbeli alkatrésze (VADAY-SZŐKE 1983. 116.). Ki kell rögtön egészítenünk e felsorolást a lószerszámhoz tartozó csatokkal is (VADAY 1989. 65.). Ilyen lehetett a Vaday által tévesen lábbelihez kötött Szentes-donáti darab (VADAY-SZŐKE 1983. 117.), ahol a hosszú, díszített aranylemezek alighanem lószerszám szíját ékíthették. A hosszabbik aranylemez, méretük egybeesése alapján, csaknem egyértelműen összetartozott az aranylemezzel borított ezüstcsattal. A Vaday által a nagyobbik csathoz tartozónak vélt szíjvég viszont mind kivitele (öntött ezüst), mind mérete alapján a kisebbik csathoz tartozott. Nem egyértelmű, de lehetséges, hogy az elkeskenyedő, s keskeny végén a szíjvéggel azonos méretű aranylemezzel borított szíj végére volt erősítve. Ennek ellene szól, hogy a szíj vég ezüst és nincs aranyborítása. (A sírra vonatkozó adatokat lásd lejjebb a két csatos temetkezések felsorolásánál.) * * *