A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Régészet - Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Csat a szarmata viseletben és a temetkezési rítusban

Csat a szarmata viseletben és a temetkezési rítusban

1 Istvánovits Eszter - Kulcsár Valéria A Kárpát-medencei szarmata barbarikum leletei között viszonylag gyakran szerepelnek a csatok. Ezideig kutatásukkal speciálisan nem sokat foglalkoztak, mindössze két típust emelhetünk ki, melyeknek behatóbb tanulmányozására sor került. Az egyik a hosszú szíj szorítólemezes, jellegzetes - ún. szarmata - csatok csoportja (PÁRDUCZ 1956. 156-157., VADAYKULCSÁR 1984., DINNYÉS 1991. 162-166.), a másik a kettős csatpeckes (Grabelförmige), germán területről a szarmatákhoz kerülő típus (VADAY 1987.). A közép-Tisza-vidéki leletanyaggal foglalkozó monográfiájában Vaday Andrea további csatfajták értékelését, kronológiai és tipológiai meghatározását végezte el (VADAY 1989. 65-70.). Az alábbiakban itt sem a csatok típusával foglalkozunk, hanem előfordulási körülményeikkel. A külföldi és hazai szakirodalom egyaránt elhanyagolta a csatok síron belüli helyzetének kérdését. A magyar kutatásban kivételt jelent Vörös Gabriellának a közelmúltban megjelent cikke, amely a két csat egy sírban való előkerülését tárgyalja (VÖRÖS 2002.). A kérdés kutatástörténetére a későbbiekben még visszatérünk. A Párducz-féle három korpuszban összesen 403 zárt temetkezésből 58-ban szerepelt csat (PÁRDUCZ 1941., PÁRDUCZ 1944., PÁRDUCZ 1950.). Szolnok megye Vaday Andrea által publikált kataszterében mindössze 13 sír említhető, ahol volt csat (VADAY 1989.). Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy a legkorábbi (ún. arany horizont) szarmata leletegyüttesekből hiányzik a csat. Ez alól kivételt jelenthetne Gyulavarsánd-Laposhalom lelőhely, melyről azonban Kőhegyi Mihály megjegyzi, hogy a leletek összetartozása bizonytalan, s a korai keltezés is megkérdőjelezhető (KŐHEGYI 1985. 274.). Ez legalábbis azt jelenti, hogy a legkorábbi (I. sz. - II. sz. eleje) női viseletnek nem lehetett része a csattal záródó öv. Mivel a férfisírok száma ebből az időszakból rendkívül kevés, így rájuk vonatkozóan ezt még korai lenne általánosítani. A későbbi temetkezésekben a csat viszonylag gyakran előfordul. Közülük a legkorábbiakra a sajátos, ún. szarmata csat jellemző. Ezen a csoporton belül előfordultak az övcsat mellett cipő- vagy csizmacsatok is (VADAY-KULCSÁR 1984.). Ezek a csatok a férfiviselet tartozékai. A

II. sz. végétől - III. sz. elejétől feltűnnek a női temetkezésekben az övkarikák is (pl. Kiskőrös-Csukástó-Rácz kút 6., 7., 8. és 11. sír-PÁRDUCZ 1941. 20-21. vagy Szentes-Kistőke 145. sír - PÁRDUCZ 1944. 17.). A feljebb említett Párducz-féle 403 sír közül 17 eset említhető, ahol több-kevesebb valószínűséggel övkarika volt (vas, ezüst, bronz, sőt kő is előfordul). Az OTKA T 032778. sz. kutatási témához kapcsolódó tanulmány.